M�snap d�lel�tt s�torf�nkat f�lszedt�k �s k�nyelmes emelked�k�n, mesebeli panor�ma mellett vitorl�ztunk keletre, a sz� szoros �rtelm�ben. Az egyre er�s�d� sz�l nagy seg�ts�g�nkre volt: pontosan h�tulr�l t�mogatott minket. Ennek legjobban Ap� �r�lt - mert bizony egyre s�r�bben kellett meg�llnia: kif�jni mag�t, enyh�teni k�z�rzet�n. V�g�l siker�lt r�besz�lnem, hogy vihessem az �  zs�kj�t is; k�nos volt mindkett�nknek ez a szitu�ci� - de ink�bb ezt v�lasztotta, mint a visszautat. �gy h�t nekivetk�z�tt der�kig, �gy falta a kilom�tereket. A k�t havas hegy a v�lgy t�ls� oldal�n egyre nagyobb felh�be burkol�dzott, v�g�l elt�ntek: csak �rezt�k, hogy ott vannak. Mi a vastag felh�k alatt is �gt�nk - szinte �getett a leveg�.

T�bb iris-telepet tal�ltunk �s egy addig nem ismert Berberis-fajt: nagyon v�kony �gain hossz� „injekci�s t�k” ez�stje fenyegetett embert, �llatot. Narancss�rga term�s�b�l csipegettem, hazai nevel�sre; egy erre a c�lra fenntartott dobozba, a t�bbi „magreliktum” mell� soroltam - n�mi ceruz�s instrukci�val. Ut�na letelepedtem �s mindig k�zn�l l�v� anat�miai csipeszemmel a tucatnyi - m�r ez�st sz�n helyett v�rt�l cs�p�g� piros - t�sk�t is elt�vol�tottam a kezeimb�l. Ap� �pp utol�rt, sz�lni sem tudott;  felaj�nlottam: ha m�r �gy belej�ttem az oper�ci�ba, sz�vesen megoper�lom, hogy ne szenvedjen szeg�ny - de nem vette a lapot: csak legyintett �s tov�bbl�pett. Szerettem volna tudni, mit is gondolt abban a pillanatban, mert nagyon t�vol �llt t�lem, hogy cukkoljam, vagy hecceljem. (K�s�bb, amikor m�r sz�lni is tudott, megbesz�lt�k, hogy nincs semmi baja, csak egy jelent�ktelen kis semmis�g gy�tri: nem kap elegend� leveg�t!)

D�l m�r elm�lt, amikor v�ratlan naps�t�s ter�lt a t�jra n�h�ny percre. Akkor �reztem el�sz�r azt az �rz�st, amit az�ta, ha felid�zek, a h�tam is libab�r�s lesz. A k�t �ri�s meredek �szaki oldala teljes nagys�g�ban, pomp�j�ban feh�rlett; keletre egy alacsonyabb hegyk�ltem�ny - ami m�r a Muktin�th t�mbj�hez tartozott, val�sz�n�tlen tar�jjal �gaskodott, kiss� �szak fel� hajolva: egy sz�nh�zi d�szlet sem lehetett volna olyan fantasztikus, olyan leny�g�z�. Azt hiszem, Ronkay G�bor a keresztapja annak a „hasra �ll�tott, �gas-bogas tengeri csig�nak”: Mezokanto Koron�j�nak nevezte el; att�l a perct�l �gy ker�lt be a k�ztudatba - Kis Gurungunk is �rt�kelte az �j elnevez�st. (A t�rk�pen nem is volt felt�ntetve a Himal�ja legszebb �kess�ge: �gy nevet sem �rhattak r�.)

Mezokanto h�g� a Tilicho �s a Muktinath el�hegyei k�z�tt l�v� �tkel�, 5320 m magass�gban. Csodahegy�nk, a koronahegy pedig pont vele szemben �llt b�szk�n, f�ls�gesen.

A n�h�ny perces naps�t�s csak arra volt el�g, hogy �zel�t�t kapjunk a k�vetkez� �llom�shely�nk sz�ps�g�r�l - meg hogy el�g idegesek legy�nk: mikor l�thatjuk megint azt a „nincs r� sz�” panor�m�t, aminek l�tv�ny�t�l biztosan m�r sokan hanyatt estek -, arra viszont kev�snek bizonyult, hogy f�nyk�pez� g�p�nket is �s vide�nkat is „kiel�g�ts�k”. A csoda ugyanis n�h�ny m�sodpercig tartott: azt�n megint felh�k j�ttek, felh�k h�t�n, meg finom, apr�, langy’ es�.