Csal�domat az �tztali Huben kempingj�nek t�parti szeglet�ben, egy s�torban hagytam k�s� d�lut�n, amikor lass�, j�les� aut�z�ssal, szerpentinez�ssel elindultam a hegyre, az obergurgli legel�k fel�. Obergurgl falu 3000 m�ter magasan �l a 3500 m�teres cs�csok k�zt, fest�i k�rnyezetben. A nyitott ablakon �t hallottam, hogy az �tz foly� rohan� vize d�b�r�g mellettem hol jobbr�l, hol meg balr�l.

Az el�ttem meredeken, d�l fel� emelked� v�lgy�nek fels� v�g�n�l �kszerk�nt ragyog� kicsiny telep�l�st csak p�r napja fedeztem fel, �s m�ris beleszerelmesedtem. R�vidke, alig utc�in a magyar szemnek felt�n� tisztas�g, milliomnyi vir�g �s a szemtelen�l mosolyg�s helyb�liek hihetetlen nyugalmat, hi�nytalan felt�lt�d�st ny�jtanak az idegennek.

       Kis templom�nak karcs� tornya el�-el�bukkant, messzir�l mutatva az ir�nyt, amint a szerpentin kapaszkodik a falu fel�.

Aut�m, egy feh�r Volkswagen bog�r duruzsolt alattam, em�sztette a megsz�ml�lhatatlan t�kanyart, r�tta a kilom�tereket. Igazi, �nfeledt aut�z�sban volt r�szem.

Nem egyszer� k�v�ncsis�g hajtott. A falu felett, ameddig a szem ell�t, csak vadvir�gos legel�k, t�rdig �r� z�ld-sz�nes massza vil�ga cs�b�tott m�r kor�bbi napokban. Oda k�sz�l�k �jszak�ra, lepk�t gy�jteni!

A terv izgat�, de kivitelez�se nem egyszer�, mert minden talpalatnyi legel� a falu k�r�l, mag�nter�let. A h�zak kertjeib�l, udvaraib�l lehet kijutni a legel�kre. Vannak gyalogutak is, kiz�r�lag gyalogosoknak fenntartva, vagyis kijel�lve, de ezekre az utakra csak k�t oszlop k�z� �p�tett forg�keresztes akad�lyokon kereszt�l lehetett kijutni, egyenk�nt. Fel sem mer�lhet, hogy egy j�ttment idegen, aut�val csak �gy behajthat azokra a csod�latos, k�vekb�l rakott girbe-gurba ker�t�sekkel hat�rolt legel�kre, melyek fels� v�ge messze a l�t�hat�r felett, tal�n az �gben van.

Alkonyodott! Az alig b�r�nyfelh�s �gbolt ragyog�-�r�lt sz�nei lassan m�r �lomsz�n�re v�ltoztak, ez pedig azt jelenti ott a hegycs�csok k�z�tt, hogy nagyon hamar be�ll a s�t�ts�g. Igyekeznem kellett, hogy megtal�ljam a megfelel� h�z megfelel� kertj�t, na meg elnyerjem valamelyik tulajdonos j�indulat�t �s egyben enged�ly�t, hogy az udvar�n �t kijuthassak a v�gtelen alpesi mez�kre, az id�tlen sziklaormok k�z�tti, k�pr�zatosan gazdag �sterm�szetbe.

A h�z, amit v�lasztottam c�lpontul, takaros, a helyi szok�soknak megfelel�en �p�tett h�romszintes, vir�g�z�nnel beter�tett palota volt, ami ott egy�ltal�n nem sz�m�t k�l�nlegesnek. Mindenki h�za olyan, mint a szomsz�d�, ugyanolyan erk�lyesek, �s musk�tlisak az ablakok, verand�k. Mindez csak az idegennek hat kuri�zumk�nt, mert ezek a h�zak nem csak lak�sok, hanem panzi�k is egyben. A legfels� szint t�len-ny�ron kiad�, kir�ndul�knak, nyaral�knak. Sok v�rosi ember, �s m�g t�bb k�lf�ldi t�lti szabads�g�t ott a var�zslatos �tzt�li Alpok hegyei k�z�tt.

Az ajt�n kopogtat�, f�nyesre pol�rozott, cirkalmas bronzkarika mutatta, hogy itt kell kezdeni az ismerked�st; h�t koppantottam.  H�rmat. Mi�rt h�rmat? Nem tudom!

Kis v�rtatva egy k�z�pkor� feh�rn�p nyitott ajt�t; n�pi viseletben.

A k�telez� udvariass�gi formas�gokon t�lesve �rdekl�dtem a h�z ura �s parancsol�ja ut�n. Az asszony mosolygott, majd elnevette mag�t, azt�n mondta, hogy „ ..h�t hol is lehet. Ilyenkor minden gazda a tehenekn�l van az ist�ll�ban”.  Elk�sz�ntem, azt�n k�rbej�rtam a port�t, keresve az ist�ll�t. M�r-m�r azt hittem, hogy cs�nya vicc volt ez az ist�ll�ra utal�s, mert bizony a h�z k�r�l nem hogy ist�ll�t, de m�g egy kutya�lat se l�ttam. Mi t�bb, m�g ist�ll�szagot sem fogtam orrommal. Mit tehettem m�st, megint a kopogtat�hoz folyamodtam.

Az asszony cs�v�lt egyet a fej�n �s az ajt�n kil�pve r�mutatott a l�pcs� alj�n�l ny�l� s�t�tz�ld ajt�ra.

 - Ott vannak az �llatok.  – mondta.

Amint bel�ptem, a gazd�t k�t, f�nyes, rozsdamentes anyagb�l k�sz�lt tejes kancs�val a kez�ben leptem meg. An�lk�l, hogy letette volna, - el�m �llt, m�g elmondtam, mi�rt is zavarom. Az els� pillanatban nem �rtette, hogy mit is szeretn�k csin�lni a s�t�t �jszak�ban, egyed�l, az � legel�j�nek fels� r�gi�j�ban. El kellett magyar�znom r�szletesen, hogy is megy az �jszakai lepkegy�jt�s. V�g�l nagyon k�szs�ges volt. Felaj�nlott egy elektromos hosszabb�t� zsin�rt, ami egy kis kocsin van, �s csak aut�val lehet felvontatni a hegyre, mert bizony az van vagy hatvan kil�. Azt�n megnyugtattam, hogy nekem saj�t �ramfejleszt�m van, nem kell ig�nybe vennem a seg�ts�g�t. De nyomban aj�nlotta Hansit, a fi�t, aki seg�t nekem mindenben. Csal�d�s�ra azt sem ig�nyeltem, hisz ez a dolog kiz�r�lag egyszem�lyes m�nia, �s nagyon nagy rutinnal teszem m�r hossz� �vek �ta, jobb�ra �n is egyed�l.

Mindent �sszevetve, csak a kij�r�ra volt sz�ks�gem, de azt sehol nem l�ttam, amikor a h�zat el�z�leg m�r k�rbej�rtam. T�rsalg�s k�zben megn�ztem magamnak azt az ist�ll�t. Nem sok �llat volt bek�tve, tal�n tizennyolc, esetleg h�sz. A padl� rec�s, feh�r j�r�lap volt, k�toldalt arasznyi magas deszkap�dium, vagy nevezzem dobog�nak. Rajta friss szalm�n �lltak az alpesi t�jfot�kr�l oly j�l ismert fekete-feh�r tehenek. Tal�n emment�liak! A terem bels� fala a mennyezetig feh�r csemp�zett, a h�ts� sarokban egy �tsz�z literes k�r�li bojlerrel. �pp fej�s ideje volt. Ott �lltam az �llatok k�z�tt, de mintha moziban lettem volna, ist�ll�szagnak nyom�t sem �reztem. Ezen a kimondhatatlan tisztas�gon m�r sokszor elgondolkoztam az�ta. Akkor tudatosult bennem a val�s�g, hogy a lak�h�z als� szintje ist�ll�, a k�z�ps� a h�ziak �lettere, �s hogy mennyire nincs „ist�ll�illat”, a fels�szinti vend�gszob�k ablakai sarkig t�rva, b�tran �tj�rja a vadvir�gos hegyi legel�k fel�l �rkez�, illatos fuvallat.

A gazda kij�tt az udvarra, a ker�t�sr�l egy nagy ponyv�t r�ncig�lt le. �me, alatta volt a kis soromp�. Csak annyit k�rt, hogy amikor �jszaka elmegyek, ne felejtsem el a soromp�t lecsukni �s a ponyv�t legal�bb �gy heveny�szt�ben r�dobni. Azzal kezet r�ztunk �s � visszament az �llatk�ihoz. �n meg a rohamosan alkonyod�, h�v�s�d� hegyre indultam.

A meglehet�sen meredek hegyoldal magas f�v�ben Volkswagenem alig tudott utat t�rni mag�nak. M�sodik fokozatban pr�szk�lt felfel� vagy n�gy-�tsz�z m�ternyit. Azt�n a kiv�lasztott helyen nyomban munk�hoz l�ttam. Leped�vel, alum�nium cs�vekkel, fesz�t� p�nyv�kkal, elektromos vezet�kekkel, higanyg�z l�mp�val b�bel�dtem, de mire be�llt a s�t�ts�g, �ppen elk�sz�ltem mindennel. J�hetnek a lepk�k – gondoltam.

Az est annyira m�s volt, mint a nek�nk megszokott magyar est�k. Nincsenek t�csk�k, lombsz�csk�k, �jszakai madarak, amelyek hangjukkal bet�lten�k a n�ma t�jat, csak illatok, a sz�zf�le vadvir�g illat�nak kavalk�dja. Lehetetlen befogadni mindazt, amit ott �t�lhet egy olyan ember, aki nem ahhoz van szokva, de legal�bb �rt�keli a term�szet adom�ny�t; �s amit�l �n is az egyik �mulatb�l a m�sikba estem l�mpagy�jt�st�l eltelt, r��r�s h�romnegyed �ra alatt. Mondanom sem kell, ez id� alatt egyetlen lepk�t sem l�ttam. Gener�torom muzsik�lt, a 250 Wattos higanyg�z l�mp�m messze bevil�g�totta a hegyoldalt, ahonnan egy-egy apr�termet� hangyales� j�tt a f�nyre, meg egy-k�t �rvasz�nyog, de semmi m�s.

Amint t�prengtem mag�nyomban, pr�b�ltam elemezni a helyzetemet, mit is gondoltam rosszul, mit nem vettem figyelembe, amikor ezt a helyet v�lasztottam, hogy egyetlen lepk�hez sincs szerencs�m. Az Alpokban soha nem gy�jt�ttem olyan magass�gokban, valamit ny�lv�n rosszul tudok - gondoltam. Biztosan kell lennie valamilyen magyar�zatnak, ami miatt ebbe a helyzetbe ker�ltem. Nem tudtam megfejteni a tal�nyt. M�r majdnem helyet v�ltoztattam egy jobb gy�jt�s rem�ny�ben, amikor a t�volb�l, a hegy fel�l emberi hangokat hozott a sz�l. Egyre nagyobb csoport hangja volt kivehet�. V�g�l megjelentek. A s�t�tb�l, libasorban gyalogoltak el�, tizenn�gyen. Mindannyian id�sebbek, �gy hatvanon fel�liek �s egyetlen f�rfi sem volt k�zt�k. A vez�r, egy akkur�tus, amolyan f�lmolett asszonys�g m�r vagy negyven m�terr�l �dv�z�lt nagy hangon. Azt�n, amint k�zelebb j�ttek, m�sok is �dv�z�ltek �s �n viszont. T�rdnadr�got, bakancsot, vastag t�rdzoknikat, st�sivad�sz kalapot viseltek, kez�kben eml�kc�merekkel zs�fol�sig teleszegelt fokosokkal, s�tabotokkal, h�tukon kisebb-nagyobb h�tizs�kkal.

A vezet�, amolyan �rmesteresen, nagy hangon k�rdezte, ami nem is k�rd�s volt, hanem ink�bb k�rd�re von�s. Hogy lehet az, hogy nem tudom, nem szabad a hegyen s�trat �ll�tani. Ny�jtott karj�val botj�t a f�ldbe sz�rta, nyitott tenyer�t r�t�masztotta, m�sik karj�t cs�p�re tette �s k�rd�n, majdhogynem pimaszul n�zett r�m, amint a f�ny fel� fordult, ajka keskenyre szor�tva. Azt gondolhatta tal�n, hogy most nagy fog�st csin�lt.

�n mosolyogva mondtam, hogy ezt term�szetesen �n is tudom.

-                      H�t, akkor ez mi? – mutatott botj�val a kifesz�tett leped�re, amit �k �pp szemb�l l�ttak.

-                      N�zze csak meg!  - sz�ltam. Menjen csak k�zelebb!

A h�lgy bizalmatlan volt, de k�zelebb ment, majd m�g k�zelebb, v�g�l k�rbej�rta a k�t, f�gg�legesen f�ldbe sz�rt alum�niumcs� k�z�tt kifesz�tett, leped�k�pezte feh�r falat. Azt�n meg�llt, �rtetlen�l n�zett a hatalmas, f�nnyel megvil�g�tott feh�r anyagra, majd fel�m fordult, n�h�ny m�sodperc m�lva ism�t a leped�t b�multa, azt�n egy te�tr�lis hahot�z�s ut�n v�g�l megsz�lalt:

 - H�t ez milyen marhas�g? Ennek �gy semmi �rtelme? Se s�tor, sem egy�b, csak egy f�gg�leges feh�rs�g. Ez valamilyen jelz�s az �jszakai v�ndoroknak? Esetleg a s�rk�nyrep�l�k �jszaka is rep�lnek, �s nekik kell az ir�nyt mutatni?

 - A  k�rd�seket sorba vettem, majd nyomban elvetettem. A dolgokat leegyszer�s�tend�, magamat biol�giatan�rnak titul�ltam, �s ez a m�velet pedig – �s itt t�rtem ki az �jszakai lepk�sz�s fort�lyaira -, sz�ks�ges a tudom�nyomhoz. Ezzel azt�n kiszakadt a k�v�ncsis�g zs�kja. Ah�nyan voltak, mindannyian k�rdeztek, egyszerre. Alig tudtam k�vetni a v�laszok fontoss�g�t. A gener�tor duruzsol�sa miatt kiss� elt�volodtunk a leped�t�l, hogy jobban �rthess�k egym�s szav�t.

Egy �r�csk�t t�rsalogtunk, illetve faggattak mindenf�le, ezzel kapcsolatos dologr�l. Amikor �gy gondolt�k, hogy m�r mindent megtudtak, a rovar�sz�s rejtelmeir�l, r�viden j� munk�t k�v�ntak, �s ahogy j�ttek, �gy t�voztak. El�l az �rmesterasszony, ut�na a k�v�ncsi hadserege. Az �jszak�t Obergurglban k�v�nt�k t�lteni, de m�g nem volt sz�ll�suk. Tekintetemmel m�g k�vettem az alkalmi h�lgyismer�seim elvonul�, elhalkul� l�pteit, �s l�ttam, amint libasorban nyelte el �ket a vak �jszaka. Cik�z� gondolataim, �s az �t�lt tal�lkoz�s hull�mz� impulzusai miatt csak lassan, eg�szen lassan �rkeztem vissza a saj�t vil�gomba.

Rem�nytelen�l visszas�t�ltam a f�nyhez, �s azt hittem rosszul l�tok, amint k�r�ln�ztem. K�pr�zik a szemem, vagy valamilyen �rd�gi t�rt�nik velem. A f�ny k�r�l, a f�ben apr�, sz�rke valamik ugr�ltak a f�ny fel�. Alig t�z-h�sz centikkel k�zel�tettek, �s egyre sokasodtak. A t�volb�l, ahol a l�mpa f�nye m�g megvil�g�totta a n�v�nyzetet, minden ir�nyb�l ezek az apr� kis ugribugri �llatk�k �z�nl�ttek a k�z�ppontban �ll� higanyg�z l�mpa fel�. N�h�ny perc alatt eg�szen a l�mp�ig j�ttek �s ott egym�s hegy�n-h�t�n ugr�ltak, �s egyre jobban t�m�r�ltek.

A sok kis sz�rke �llat mind egyetlen lepkefaj volt, az alpesi fauna egyik tipikus �llata. V�g�l annyira ellept�k a terepet k�r�l�ttem, hogy l�pni sem tudtam, hiszen minden l�p�skor legal�bb nyolc-t�z �llatra kellett volna r�l�pnem. Ny�ri z�porok idej�n, amikor az utca t�cs�iban a v�zcseppek fel-felugr�lnak a becsap�d� es�cseppekt�l, akkor l�ttam hasonl�t utolj�ra. Percekig nem tudtam betelni a l�tv�nnyal, csak �lltam mozdulatlanul �s sajn�ltam, hogy nincs videokamer�m, hogy ezt a hihetetlen�l element�ris l�tv�nyt meg�r�k�thetn�m. Hossz� percek m�lt�n v�gre megint fel�bredt bennem a lepk�sz �s pr�b�ltam k�zt�k v�logatni, h�tha vannak m�sf�le p�ld�nyok is, amiket addig nem vettem �szre, de hi�ba.

Egy tizen�t m�teres k�rben csak ezeket az �llatokat l�ttam f�sz�lak helyett is. Megreszk�rozom a kijelent�st, miszerint akkor vend�gem volt legal�bb t�z, vagy ak�r h�szezer bagolylepke.

V�gs� k�bulatomban, �s miut�n v�logattam a jav�b�l - m�rmint a legkev�sb� s�r�lt p�ld�nyokb�l -, eloltottam a l�mp�t. Ilyen k�r�lm�nyek k�zt nem lehet mit tenni, �n se tehettem m�st.

A s�t�tben v�rtam, s�t�ltam m�g egy j� f�l �r�t. L�ttam a t�voli falu k�dben elhal� f�nyeit. A gener�tor hangja is eln�mult, �gy v�gre �rv�nyes�lhetett egy t�voli z�g� viz�nek alig hallhat�, monoton d�b�rg�se; �s �n v�rtam, hogy ritkuljon az a lepkesz�nyeg. De a l�mpaolt�s csak annyi v�ltoz�st hozott, hogy a lepk�k m�r nem repdestek, nem ugr�ndoztak, csak �ltek egym�s mellett, mozdulatlanul a s�t�tben.

Mivel nem �jszak�zhatok a vadvir�gos mez�n, felszedtem a s�torf�mat, pr�b�ltam min�l kevesebb k�rt tenni mozdulatlan vend�geim k�zt, �s egy t�volabbi helyen csomagoltam be minden eszk�z�met. �gy hagytam el azt a var�zshegyet.

�g�retemhez h�ven a h�z ker�t�s�n becsuktam a soromp�t. Amint kig�rd�ltem aut�k�mmal az utcai kapun, tal�lkoztam k�t, hangosan vigad�, magyarul �nekl�, t�molyg� idegennel. Valamit k�rdezni akartak, amit nem is �rtettem, meg tal�n nem is akartam �rteni, b�r magyarul sz�ltak, nem kell tudniuk, hogy �rtem, azt a nyomdafest�ket is nehezen t�r� sz�veget. Amint be�ltem az aut�ba, m�g egy cifra k�romkod�s has�tott fel�m, �s hogy:

 - N�zd csak! Ez a pasi magyar! N�zd a rendsz�m�t!

Az�ta, ha eszembe jut �tztal, az �l� lepkesz�nyeg, a hitetlen �rmesterasszony �s az �t�lt var�zslatb�l pr�zain kij�zan�t� k�t j�kedv�, magyarul k�romkod� atyafi jut eszembe.