A kup�ban egyed�l utaztam, olvasgattam, szundik�ltam, ahogyan ez m�r lenni szokott a hetenk�nti pesti utazgat�saim sor�n. A t�j m�r t�lies, �rdekess�get m�r nem tud mutatni. Az utaz� k�z�ns�g se mindig. N�ha j� a „t�rsas�g”, csendben szenvednek, n�ha meg - kiv�lt utazgat� di�kl�nyok csevegnek mobiljaikon �p�letes semmis�geket, hangosan vihogva, pletyizve -, ideges�tik a csendet v�gy� �tit�rsakat. Sz�mtalanszor elgondoltam, hogy mit sz�lna egy ilyen kis vihog� senki, ha az els� �ra ut�n kikapn�m a kez�b�l a kicsiny, �rtatlan k�sz�l�k�t, �s kihaj�tan�m az ablakon? Abszurd gondolat, bel�tom, de egyszer meg k�ne tennem, amikor ak�r h�rom ilyen kis semmitmond�, hangos visong� is tesz a k�z�ns�gre, �s g�tl�stalanul sz�fosi st�lusukban egym�st t�llicit�lj�k. N�ha meg egyik-m�sik telefon�l� oly hangosan besz�l, hogy a h�vott f�l telefon n�lk�l is meghallan�. Az ilyennek felesleges mobilt tartania. Hol a mor�l, a mobil telefon�l�s legalapvet�bb �ratlan szab�lya, hogy nem tartozik m�sra, amit besz�lek. Azt�n k�nytelen vagyok megb�k�lni, ha nem akarok m�sik kup�t v�lasztani, ahol �pp �gy j�rhatok. Biztosan bennem van a hiba! De azokban a percekben �r�ltem a mag�nynak! J� volt az a nyugalom, amikor a csendes ker�kzakatol�st semmi se zavarta.

Azt�n csikorogva ny�lt az ajt�, �s f�lig bel�pett egy f�rfi. Napbarn�tott homloka eg�szs�ges, arca pirospozsg�s, fej�n elny�tt, zs�ros kalappal. Kicsiny, foltozott k�ny�k� zak�ja gombn�lk�li, amit a derek�n egy vil�gosk�k villanyvezet�kkel fogott k�rbe. Kez�ben egy kimustr�lt, koszos fest�kes v�d�r, benne �res, k�t literes �sv�nyvizes palackokkal.

- Bej�hetek? … k�rdezte. De v�laszt se v�rva bel�pett, �s az ajt� melletti �l�sen helyet foglalt. Abban a pillanatba megcsapta az orrom valami elmondhatatlan szag. De nagyon t�m�ny, szinte k�nnyfakaszt�. Maga mell� tett egy rekl�mszatyrot, a v�dr�t a l�ba el�, �s szertart�sosan, mereven �lt, el�reszegezett tekintettel.

         Amint a vonat elindult, abban a pillanatban fel�m fordult, �s annyit k�rdezett, hogy nem zavar-e engem, ha eszik n�h�ny falatot? H�t mit mondhattam m�st, mint hogy „term�szetesen”, �s m�g megtoldottam egy j� „�tv�gyat”-tal.

Erre matatott a szatyr�ban, hosszan, kom�tosan, majd p�r perc ut�n odapillantottam. Az �l�sen egy �kl�mnyi, megh�mozott v�r�shagym�t l�ttam, mellette �t-hat fokhagymagerezdet, meg egyetlen alm�t, de m�g akkor is a szatyr�ban kutatott. Kis- v�rtatva kivett egy arasznyi, feh�r m�anyagba t�lt�tt p�rizsi-szer� felv�gottat, �s egy serclit. El�ker�lt egy konyhak�s is, �s ezzel kezdet�t vette a falatoz�s. Negyven perc volt m�g Szegedig, de addig folyv�st csipegetett hol ebb�l, hol abb�l. �pp elfogyott minden, mire be�rt�nk a Nagy�llom�sra.

A villamos meg�ll�ban a v�rakoz�k k�z�tt �llt mellettem egy �r, lehet harminc�t, eleg�ns aktat�sk�val, kopaszod� fej�t sapka se fedte. Ny�lt tekintet�t, j�s�gos arc�hoz j�l ill�, keretn�lk�li szem�veg tette m�g kultur�ltabb�. Fekete f�lkab�tja, rendezett �lt�z�ke kifog�stalan, szinte tekint�lyt parancsol�.

Amint a villamos be�llt, a k�z�ns�g felsz�llt. �n m�r megfeledkezve minden addigi k�ls� hat�sr�l, igyekeztem j� helyen tal�lni megfelel� �ll�helyet, mivel villamoson soha nem �l�k le.

Nem volt t�meg, tal�n �pp annyi hely lehetett, ah�ny utas. A j�l �lt�z�tt �r egy �l�ssel el�r�bb le�lt, t�sk�j�t az �l�be tette, rajta tartotta k�t kez�t. �s akkor l�ttam meg, hogy a kup�b�l ismer�s fokhagymaev� meg �pp el�tte foglalt helyet. Kis, koszos v�dr�t f�lig az �l�s al� tuszkolta, � maga oldalt �lt, h�ttal az ablaknak, l�bait is oldalra rakta v�d�r el�, �s �rdekl�dve mosolygott mindenkire.

       A m�g�tte �l� eleg�ns �r kiss� feszengett, l�tszott a viselked�s�n, hogy ez most egy nem k�v�nt helyzet a mosdatlan �tit�rst�l, annak penetr�ns illat�t�l, de viselkedett, �s mer�n n�zte az ablakot, a kint j�v�-men� aut�k egym�st ker�lget�s�t.  Azt�n minden el�zetes n�lk�l megsz�lalt az �reg, a fekete kab�tos, szem�veges �r fel� ford�tva tekintet�t.

         - Sz�p ruh�ja van!  Sz�p fekete! �s arc�n igaz�n bar�ts�gos mosoly futott �t.

       - K�sz�n�m! … sz�lt amaz! �s elej�t v�ve minden tov�bbi t�rsalg�snak, er�sen n�zett valamit az utca forgatag�t figyelve.

       - Nem sok�ra nekem is lesz!  … �gy az �reg. �s valami reakci�t v�rt a feketeruh�st�l. Az k�nytelens�g�ben csak nyugt�zta:

         - Igen?  �r�l�k neki. De a k�vetkez� pillanatban l�tsz�lag m�r �jra az utc�n voltak a gondolatai.

         - Nyolcvanegy �ves vagyok! … �gy az �reg, tov�bbra is hossz� sz�neteket hagyva a mondatai k�z�tt. Biztosan nem h�zom m�r sok�ig. Eltemetnek! Tudja, m�g eg�szs�ges vagyok, semmi bajom, h�la Istennek, j� �tv�gyam is van… de mondja csak! Nem �rz�dik rajtam nagyon a fokhagyma szaga? Ettem a vonaton p�r gerezdet. Szeretem, meg azt mondj�k eg�szs�ges is. Maga is �gy tudja? Maga biztosan tanult ember, �s ezt is megtanulta!

          Majd folytatta an�lk�l, hogy a m�sik b�rmit is reag�lhatott volna.

       - Nincs senkim! Se gyerekem, se feles�gem. R�g elmentek. Engem meg itt hagytak meg�regedni, �s ez nekem nagyon nehezemre esik.

         - Mi t�rt�nt a csal�ddal?...k�rdezte, nem tudva m�r sz� n�lk�l hagyni az �reg k�zvetlens�g�t.

         - Betegs�g vitte el �ket. Huszonegy �ve volt a ny�ron.

        - De nagyon sz�p az inge is! ..csapongott tov�bb az �reg! Nekem is lesz nem sok�ra. Az �regeket eltemetik! Ez a sorsunk.

       - Tudja, naponta j�v�k Szegedre. Az Anna k�tr�l hordok vizet minden d�lut�n, ezzel a vonattal j�v�k. �vek �ta. Tudja, ez gy�gyv�z. Kapom a megb�z�sokat, �n meg csak utazgatok. R��rek, �gy sincs elfoglalts�gom �regs�gemre. J�l �rzem magam az emberek k�z�tt. Most is t�z litert kell vinnem a f�orvos �rnak. Tudja, a szomsz�domnak. J�l megfizeti! J� ember. De m�soknak is gyakran viszek abb�l a v�zb�l.

      - A szem�vege is sz�p! Biztosan dr�ga darab. Nekem nincs p�nzem ilyesmire. �n a TESCO-ban vettem egyet, h�romsz�z�rt. J� az nekem. Nem olvasok, alig t�v�zek. Nem val� az m�r nekem.

Azt�n v�laszok helyett a feketeruh�s �r egyet b�lintott, a Somogyi utc�n�l fel�llt az �l�sr�l, kereste a lesz�ll�shoz k�zelebbi ajt�t. Akkor l�ttam val�j�ban, papi viseletben, fekete inge gall�rj�n a kis feh�r, papi szimb�lum�t. Az �reg csak n�zett ut�na. Amint meg�llt a villamos, f�lszegen, f�lhangosan, szinte m�r csak mag�nak mondta, hogy:

         - Minden j�t! … majd kis sz�net ut�n, de m�r eg�szen halkan hozz�tette:  „sz�pruh�s”! … azt�n a pap hely�re �l� fiatal h�lgy fel� fordult.

         - Nagyon �rz�dik a fokhagyma szaga? Ettem a vonaton fokhagym�t….