Ett�l a napt�l kezdve mindig f�l h�tkor kelt�nk, hogy korai reggeli ut�n azonnal mehess�nk az erd�be. Az erd� maga a hegyoldal elmondhatatlan l�tv�ny� dzsungele. A v�rossz�li toronyh�zakt�l sz�zm�ternyire, a dzsungelb�l �rkez� v�lgyet elz�r� jelk�pes ker�t�s mindk�t v�ge a boz�tban, rajta k�tsz�rny� vaskapu, lakattal z�rva. Az ott �l� emberekt�l ellest�k, hogy a ker�t�s v�g�t meg lehet ker�lni, �s �gy zavartalanul bejuthat mindenki.

 A kapun t�l azonnal m�s vil�g fogadott. Csup�n egy keskeny, egyetlen j�rm� sz�less�g� �t eml�keztet a civiliz�ci�ra, �s kanyarog az �vsz�zados f�k �s �szveszejt�en s�r�n, mindenf�le fut�n�v�nyekkel �t, meg �tsz�tt, bokrok szeg�lyezte v�lgyben. Az els� t�z m�ter ut�n m�ris minden, minden a harmonikus vadon k�p�t mutatta az �thatolhatatlan bokrokkal, balr�l a boz�ton �t, m�lyb�l j�v� patakz�g�s moraj�val. Azt az �tszakaszt csak d�lel�tt, egy-k�t �r�ra �ri a naps�t�s, mert a magas f�k koron�i hamar be�rny�kolj�k. Az �tpadk�n alacsony k�r�k, meg l�gysz�r� n�v�nyek, �s k�l�nf�le f�vek, k�zt�k sok-sok apr�, meg nem is oly apr� vir�ggal, amiken rovarok sz�zai d�ngnek, ny�zs�ghetnek zavartalan, vad term�szetess�ggel. De a lepk�k! Azok a rep�l� vir�gok. Az egy k�l�n vil�g, �s miattuk ment�nk, s�t zar�ndokoltunk a nagy h�r� Penang Hill oldal�ra. K�sz�lt�nk is becs�lettel! Lepkeh�l�val! Kett�vel is! �s ott, a tr�pusi rengeteg keskeny �tj�n, �s apr� tiszt�sain kezd�d�tt sz�munkra a megsz�llott, kiel�g�thetetlen v�gyakoz�s, penangi lepk�k vil�g�nak megismer�s��rt. Csak j�ttek, meg j�ttek azok a kis rep�l� kincsek. A b�s�g zavar�ban alig tudtunk v�logatni a pillang�k, bogl�rkalepk�k, busafej� lepk�k �s erdei szemes lepk�k k�z�tt, mik�zben minden pillanatban igyekezt�nk diszkr�tek maradni az �ppen arra kocog�, vagy csak s�t�l� erd�j�r�k el�tt. Nem kell mindenkinek tudnia, hogy a k�t feh�r ember mit is m�vel, mi�rt t�bl�bol a leheletfinom lilavir�g�, t�sk�ivel makacsul marasztal� mim�zaind�kkal �tsz�tt, der�kig �r� f�ben. Oly nagy volt a k�nyszer, a cs�b�t�s, hogy szinte ext�zisban bandukoltunk egyre beljebb, egyre feljebb a z�ld falak k�z� szor�tott erdei �ton, ahol mindig csak egyet, azt az �jat, azt az ismeretlent kerest�k. De a majmok is meg�rezt�k, �szrevett�k, hogy mi m�sok vagyunk, mint a megszokott kocog�k, s�t�l�k, �s cs�rtettek k�r�l�tt�nk, a k�zeli f�k koron�j�n k�s�rt�k utunkat. Nem egyszer lemer�szkedtek az �tra, csoportosan k�v�ncsiskodni, mit is csin�l a k�t, f�ld�n j�r� rokon azokkal a z�ld micsod�kkal.

Azt�n egy hosszabb egyenes szakasz k�t oldal�n kiss� megny�lt az erd�, kisz�lesedett keskeny, vadvir�gos tiszt�ss� v�ltozott az �tpadka. Itt m�g nagyobb rovart�meg z�mm�g�tt repdesett a t�z� napon. Kerget�ztek, vagy mag�nyosan sz�lltak vir�gr�l- vir�gra, erd�sz�li bokrokra. Minden l�p�s�nkt�l s�sk�k ugrottak, sz�kelltek fel, sz�nes sz�rnyaik a lepk�kkel konkur�ltak. Ha k�t magasabb bokor k�zelebb �llt egym�shoz, k�z�tt�k biztosan p�kh�l� fesz�lt, reggelenk�nt csillog� v�zcseppekkel, k�zep�ben ringat�z� lak�j�val. Az arasznyi, er�s Nephila p�kok h�l�ikkal csak a madarakat nem tudj�k zs�km�nyul ejteni, de a kisebb �llatoknak, f�leg rovaroknak es�ly�k sincs a menekv�sre, ha egyszer megakadnak azokban a szerte�gaz�, mindenf�le falevelekkel �s egy�b, sz�lhordta erdei hullad�kkal teli, er�s h�l�kban. Ha zs�km�nyt ejtenek vele, att�l s�r�l az egy�bk�nt sz�p, sugaras mint�ra k�sz�lt mesterm�. De se baj, toldozza-foltozza, am�g jav�that�nak �t�li a „mester”. Ha m�r beleun, egyszer�en elhagyja, vagy megsemmis�ti, hogy �jat �p�thessen.  Nagyvad nem �l a szigeten, nem j�r a bokrok k�z�tt �l�l�ny, ami vesz�lyeztethetn� a h�l�k �ps�g�t, csak n�ha egy-egy ember, �s ritk�n t�r le az �tr�l, tisztelve a term�szetet, mint egy szent�lyt. Ha m�gis tal�lkoztunk a b�k�s kis v�ros zaj�t�l t�vol, napi kocog�s�t v�gz�vel, vagy erdei s�t�j�t �lvez� �lemedettebb kor�val, sz�les mosollyal b�lintottak, vagy egy csendes �dv�zl�ssel is megtoldott�k, de soha nem hangoskodtak. �s amint �rkeztek, �szrev�tlen�l, �gy t�ntek el az els� kanyarban, l�pt�k kopog�s�t elnyelte a vadon. Mert semmi m�s hang nincs, csak a dzsungel hangjai. Az egyik mad�r alig hallhat�, r�vid kis pityeg�sei, egy m�sik hossz� s�pol�sa, egy nagyobbacska �bl�s gurgul�z�sa, m�sok hars�ny ki�lt�sai, �s m�g sz�mtalan hang, ugyanannyi sz�lam a dzsungel nagy k�rus�ban. Mind-mind �nekli a saj�t kis dal�t, �s k�z� vegy�l a magasban k�r�z�, tenger �s hegyek kir�ly�nak, egy feh�rfej� hal�szsas-p�r vijjog�sa. Madarak sokf�les�g�nek sz�nes kara mellett a majmok lombot rezget� n�ma v�ndorl�sa az �ton j�v�-men� emberek, mint a f�ld�n l�that� �rdekess�gek felett, vagy �pp �gakat t�rdel�, leveleket szaggat� perpatvara, virgonckod�sa, �s az �nekes- meg f�mkab�c�k had�nak m�r-m�r f�ls�rt�, �m m�gis v�laszt�kosan kedves cirpel�se is a vadon l�tez�s�nek hangjaihoz tartozik. Az a vil�g a sz� igazi �rtelm�ben mennyei, �s semmi m�shoz nem hasonl�that�. Felemel, megnyugtat, mik�zben k�v�ncsiv� tesz, �s feledtet minden m�st, ami nem a dzsungelr�l, a vadonr�l, annak �rezhet� lelk�r�l sz�l.

Napokon kereszt�l j�rtuk azt az utat, ahol egyre t�bb ismer�s l�nnyel, vir�gz� Senna bokorral, k�zt�k kosarakra vagy f�szkekre eml�keztet�, m�teres, keskeny, f�nyes level� mad�rf�szekp�fr�nyokkal, meg p�kliliomokkal, �s m�s, megh�kkent� n�v�nnyel, hatalmas f�kkal, �gaikon vastag mohatelepekkel, a mohatelepekben milliomnyi, f�nyes level� orchideat�vek jellegzetesen egyel� sarjleveleivel, �s legk�l�nf�l�bb p�fr�nytelepek form�ival tal�lkoztunk. Sz�mtalan fa odv�ban, vagy vastag �gainak el�gaz�s�n�l is j�l �rzik magukat a f�szekp�fr�nyok, egy f�n sokszor hat-nyolc is. F�nyes, fodros sz�l� leveleik fon�kja sz�p �zbarna a sp�ratokokt�l. A v�konyabb �gakr�l t�bb m�teres, sz�ke szak�llzuzm�kat lenget a f�lledt, p�r�s szell� minden fel�, �s a rajtuk kicsap�d� p�ra cseppekben, csikland�n hullott fej�nkre, nyakunkba. Az alacsonyabb f�kat, bokrokat ind�ikkal irgalmatlanul beh�l�z� b�bor-kancs�ka telepek, mint megannyi f�gg�ny cs�ngtek al�, sok helyen a f�ldig. Szemet gy�ny�rk�dtet�. Mindig is k�zel �lltak hozz�m az erd�k, legyen az fenyves, t�lgyes, de m�g ink�bb ezek az es�erd�k a nagy f�ikkal, �s azzal a z�ld vil�ggal, ami k�r�lveszi, kit�lti. �s b�rmily groteszk, az �t mellett h�z�d� hossz� cs�vezet�ken hagyott, majmok csin�lta kis barna kupacokt�l az a cs� is szinte m�r a t�j term�szetes r�sz�v� v�lt. Mert a majmok szeretik azt a vastag vezet�ket. Gyorsan tudnak rajta k�zlekedni, �s m�gsem a f�ld�n j�rnak. Amikor egy csapat apr�s�g megindul rajta futva, egym�st hajtva, kergetve rohannak sokszor egy-k�tsz�z m�ter hosszan, �s ha az els� valami�rt meg�ll, a m�g�tte fut� �sszes �llat neki�tk�zik. Azt�n, mivel a f�nyesre festett cs�v�n kapaszkodni nem lehet, ez�rt a mag�t megtartani k�ptelen csapat m�sodpercek alatt a f�ld�n tal�lja mag�t. Ett�l azt�n feld�h�dnek, �s egym�st okolva a t�rt�ntek�rt, a cs� alatt a f�ben pofozkodnak.

Minket minden alkalommal megtal�ltak, csatlakoztak hozz�nk a ter�let jogos birtokosai, azok a kis szemtelen mak�k�k, �s hosszan k�s�rtek, szeml�ltek, vizsg�lgattak; mik�zben mi lepkeh�l�inkkal hadon�sztunk, olykor vide� kamer�val, vagy �pp f�nyk�pez�g�ppel mozdulatlanul �llva, �pp �ket figyelt�k. Egy sz�, mint sz�z; �rdekes l�tv�ny lehett�nk mi ketten, hisz az arra j�r� f�ldiekhez szokott szem�k m�sokn�l nem l�tott se lepkeh�l�t, se kamer�t. Egy�bk�nt is azok mindig siettek vagy futottak. �gy azt�n minket m�r – azt hiszem, �s rem�lem - szem�lyes ismer�s�kk�nt azonos�tottak, att�l lehett�nk mi oly fontosak. El�sz�r �gy v�ltem, hogy tal�n valamilyen elem�zsi��rt forgol�dtak k�r�l�tt�nk, de erre semmi okot nem adtunk, t�l�nk soha nem kaptak semmit, amit v�rhattak volna. �pp csak tudom�sul vett�k �ket. Mindig a domin�ns h�m – �gy mondj�k az okosok – j�tt legel�sz�r el�nk, �s gyanakodva, p�zolva j�rt-kelt, szem�t csak egy-egy r�pke pillanatra vette le r�lunk, azzal tan�s�tva bizalmatlans�g�t. Azt�n j�ttek n�st�nyek; nyolc-t�z is, egyszerre ereszkedett le a s�lyukt�l lehajl� fa�gakon, ind�kon. Az any�k a hasuk sz�rzet�be kapaszkodott, nagyj�b�l egy �v�s� gyermekeiket magukon hordozt�k, de voltak nagyobb majomgyerekek is, akik m�r rafin�ltabbak, �s csup�n lustas�gb�l, k�nyelemb�l utazgattak az anyjuk h�t�n. Az any�k meg nagy megad�ssal, �s nagy biztons�ggal ugr�ltak egyik f�r�l a m�sikra, vagy �rd�gi gyorsas�ggal cs�sztak al�, f�k oldal�n, bokrokon, li�nokon, hogy a f�ld�n j�rva elvegy�lhessenek a t�rsaik k�z�tt. Az ifjak, amolyan majomsuhancok pedig szertelen�l kerget�ztek, j�tszadoztak sz�pen, marakodtak cs�ny�n, fa�gakkal, hever� kavicsokkal dob�lt�k egym�st. �s ha valamelyiket eltal�lt�k, az d�h�s kiab�l�ssal rohant a t�rsaira. �gy ment ez n�h�ny percig, azt�n, mint egy vez�nysz�ra az �sszes �llatka felugr�lt, felfutott a k�zeli f�k rejtek�be. Egysz�val �lt�k a mindennapi, �s csak nek�nk felt�n� majom�let�ket.

De volt egy fiatal n�st�ny, bal oldalbord�j�n nagy, f�lig gy�gyult sebbel, egy eg�szen pici csemet�t cipelt, a balkarj�val szor�tva mag�hoz, �s mindig a csoport el�tt, legk�zelebb volt hozz�nk, k�zvetlen�l a vez�rh�m m�g�tt. Magamban meg is jegyeztem, hogy annyira felt�n�en viselkedett, szinte t�ntet�en mutogatta piciny�t. �s ez a jelenet naponta megism�tl�d�tt az erd�nek azon a szakasz�n. V�g�l m�r v�rtam, mikor t�nik fel �jb�l az erdei ismer�s�nk.

N�h�ny kanyarral feljebb �jabb majomsereg j�rta az erd�t, de ezek eg�szen m�sk�pp viselkedtek. A fekete lang�rok sokkal nagyobbak, nyugodtabbak, mozg�suk is megfontoltabb, �s kev�sb� hangoskodtak. Amint gy�jt�gett�nk, vide�ztunk, fot�ztunk, haladtunk felfel�, szinte teljes csendben k�s�rtek, figyeltek minket a f�k koron�ir�l, csak n�ha reccsent egy-egy �g alattuk, vagy ejtettek le egy term�st. Ezek nem j�ttek le az �tra, emberk�zelbe. Kamer�mmal kerestem egy felv�telre alkalmas helyzetben l�v� p�ld�nyt, hogy meg�r�k�thessem, de �gyesen rejt�zk�dtek. Nem l�ttam, csak �reztem, tudtam j�l, hogy ott vannak valahol felettem, de ha �n nem mozdultam, �k is nyugton maradtak. Azt�n m�gis tal�ltam egyet. Egy vastagabb el�gaz�son �lt egy lombos �g takar�s�ban. Amint tal�lkozott tekintet�nk, azonnal eltakarta az el�je hajl� z�ld �ggal az arc�t. Azt hitte, hogy ezzel kifog rajtam. Ha tudn� az a kis golyh�, hogy hasaltam �n m�r �r�kat k�l�nb�z� tengerpartokon, homokban, k�veken egy-egy sikeres felv�tel�rt. Mivel a r�kok nem szeretik a t�rsas�got, az ember k�zels�g�t, nekem pedig r�kfelv�tel kellett, h�t meg kellett szenvednem �rte, hogy legyen. �s lett is!

Mily megh�kkent� is tud lenni a term�szet, rendk�v�li pillanatok k�vetkeztek. Mik�zben a felv�telre v�rtam, r�gi r�kkutat� kalandjaim jutottak eszembe, amikor az egyik helyen a nap �gette rongyosra a h�tamat, amott a hideg, h�borg� �ce�n fr�csk�lt sz�ntelen a D�li sark hideg�t hoz� viharos sz�lben; de �szre se vettem, mert csakis a r�kok sz�m�tottak. T�voli eml�keimb�l visszat�rve a val�s vil�gba, t�lem f�l m�terre, egy sz�rk�s-z�ld r�kkal tal�lkozott tekintetem. Egy �jabb sz�nfolt lett Penangr�l, az �serdei eml�keim k�z�tt. Nagyon tetszett ez a v�gkifejlet! �gy hatott, mint egy adoma. Gyerekes �r�mmel j�tszadoztam a gondolattal, mi is lenne a vil�gb�l, ha mindennel �gy lehetn�nk. Kital�ln�nk, �s hopp! M�ris itt van!

A majmaimmal se voltam m�sk�pp. K�ny�k�met let�masztva egy �tsz�li szikl�ra; hossz� v�rakoz�sra sz�m�tottam. �s �n nyertem. F�l perc se kellett ahhoz, hogy a k�v�ncsis�ga er�sebb legyen, minthogy elfogyjon az �n t�relmem. Mint Julis n�ni teszi a szobai f�gg�ny m�g�tt, ha kikukucsk�l az utc�ra, �gy csin�lt az �n majmom is. Lassan f�lretolta a z�ld leveleket, hogy megn�zze, ott vagyok-e. Amint megmozdultam, � lassan, de csak nagyon lassan, megint eltakarta mag�t.

Egyik napon egyed�l mentem a szokott �tra. Amint megker�ltem a ker�t�st �s haladtam a szokott �ton egyre feljebb, meg-meg�llva egy lepkefot�ra, esetleg lepkefog�sra, vagy csak k�s�rlet�re, egyetlen majmot se l�ttam. De m�g v�ndorl�suk se hallatszott a f�k lombjai k�z�l. Se barn�knak, se feket�knek.  Azt�n lassan belefeledkeztem dolgaimba, elfoglaltak a teend�imhez f�z�d� gondolatok, teljesen megfeledkezve azokr�l a kis g�zeng�zokr�l. M�r egy �r�ja, hogy �ton voltam, amikor kiss� t�volabb t�lem, az �t melletti magas f�k s�r�j�ben, k�t majomcsapat k�z�tt kit�rt a h�bor�. Nagyok �s kicsik hadakoztak egym�ssal, kimondhatatlanul durv�n, ord�tozva, �gakat t�rdelve marakodtak, �ld�zt�k egym�st. Amint k�zelebb mentem, m�g l�ttam, hogy a kisebb termet� mak�k� had, legal�bb harminc egyede �ld�z hat-nyolc fekete lang�rt. A t�ler� nagy volt, ez�rt ker�lni�k kellett az apr� gonoszokat, menek�ltek, amerre l�ttak. De a hadrend szigor� volt a mak�k�kn�l, �s ahol csak tudt�k, t�madt�k, zavart�k a nagyobbakat. Messze elhallatszott, zengett az erd� a marakod�s ricsaj�t�l, �v�lt�z�s�kt�l. Ilyenkor veszik haszn�t annak a folytonos, �m j�t�kos veszeked�snek, amit fiatalon oly sokat gyakoroltak. Csakhogy az ilyen esetben a hangoskod�s nem el�g. Itt �tni, harapni kell, mert ha nem teszik, akkor az ellens�g teszi, �s az sokszor nem csak f�j, de v�gzetes is lehet. Legal�bb negyed �r�ig tartott az �tk�zet, �s ut�na mintha kihalt volna az erd�. Nemcsak a majmok, de minden m�s erd�lak� elhallgatott, megszeppent a csata zaj�t�l. M�g egy apr� mad�rf�tty�t se lehetett hallani, csup�n egy k�zeli szikla hasad�k�b�l ered� pici forr�s vize cs�rgedezett. Valahonnan t�volr�l, a tengerr�l hallatott haj�k�rt hosszan elh�z�d� hangj�t visszhangozta felelet�l a rekken� p�r�ba fojtott szemk�zti hegyoldal. Azt�n m�r csak a l�pteimet hallottam, amint ker�lgettem a csata hev�ben let�rt fa�gakat, sz�tsz�r�dott z�ld term�seket. Sablonosan tettem a dolgom, de az eszem egyre csak az im�nti hadakoz�s k�r�l forgott. Nem tudtam szabadulni azokt�l a k�ts�gbeesett ki�lt�sokt�l, folyamatos ord�t�sokt�l, jajgat�saikt�l. Felkavart, kiz�kkentett a b�k�s mag�nyomb�l, a term�szet szeml�l�s�b�l, purit�n csod�lat�b�l. El se tudtam d�nteni, hogy �r�ljek, hogy l�thattam a nagy term�szetnek ezt a kicsiny fintor�t, vagy sajn�ljam a t�rt�nteket. Az addig simogat� nyugalom, az eg�sz erd� a maga idilli val�j�val mintha megv�ltozott volna. A sz�p dolgok n�h�ny perc alatt �t�rt�kel�dtek. Az a dr�ma – nyilv�n nem az els�, �s nem utols� eset volt -, de sz�momra mindenk�pp eml�kezetes, �s meghat�roz�.

�tmenetileg befelh�s�d�tt, de a rekken� meleg alig enyh�lt. A hegyoldal a t�bb�r�s naps�t�s ut�n g�z�lg�tt, �s az a sz�rke p�ra mozdulatlanul �lt az erd�re. Visszaindultam! A vissza�t �pp olyan id�ig�nyes, mint amit addig megtettem. Naps�t�s h�j�n t�bb lepke nem rep�l, �gy kevesebb dologra kellett figyelnem, jobban r� tudtam csod�lkozni a l�tnival�kra, t�bb apr� r�szletet vehettem �szre. Egy r�vid vide�-k�p k�sz�t�se k�zben a boz�tban �llva, egyik l�bamon a nadr�gomat apr�, piros fenek� hangy�k serege lepte el k�v�l, bel�l, ami nagyon gyors cselekv�sre k�sztetett, emiatt le�ltem egy �tsz�li szikl�ra, pr�b�ltam min�l kevesebb cs�p�ssel meg�szni, de �gy is jutott b�s�gesen. Akkor tudatosult bennem, hogy a sz� igazi �rtelm�ben s�ri csend vett k�r�l. Szokatlan m�don m�g a kab�c�k s�r�sa is eln�mult. Sz�momra megmagyar�zhatatlan volt a jelens�g, hisz ezek az oktondi kis rovarok nem �rz�kelhett�k a majomh�bor� csatazaj�t, b�rmekkora hanggal is t�rt�nt. A felh�k sem jelenthettek akad�lyt nekik, mert egy�bk�nt szakad� es�ben is k�pesek koncertezni.

A l�bam el�tt egy furcsa kis l�ny igyekezett fel�m. Ha az�rt j�tt, hogy elterelje az im�nti esem�nyekr�l a gondolataimat, �s maga fel� ford�tsa, akkor ez siker�lt. Fesz�lten figyeltem azt a siet� valamit, ami h�rom-n�gy centi hossz� lehetett, lapos, barna, mint egy cs�t�ny, csak r�vid l�bakkal, �s egy nagyobb h�feh�r galacsint hordozott. A l�tv�ny term�szet�b�l arra gondoltam, hogy a sz�j�val, vagy r�g�j�val fogja azt a fontos sz�ll�tm�ny�t, vagy szerzem�ny�t, amivel egyenesen fel�m tartott. Oldalra l�ptem, hogy kit�rjek el�le, de meglepett, mert ir�nyt v�ltoztatva �jb�l a l�bam fel� t�rtetett. Hossz� pillanatokig fel se fogtam, kivel is van dolgom, kit tisztelhetek. A jelens�g rendk�v�linek hatott, h�t azon nyomban el�kaptam mindig magammal hordozott kamer�m, �s k�zelebb hajoltam a felv�tel miatt. Akkor zuhant r�m a felismer�s. Egy nagy, lapos kab�ca volt, �s szab�lyosan h�trafel� j�rt. Azt a feh�r gomb�cot sem a sz�j�ban cipelte, hanem az h�tul, a potroha v�g�nek tartoz�ka, egy viaszpikkelyek halmaz�b�l �ll�, rongyos k�pz�dm�ny. Nem hittem a szememnek, ami�rt k�pes volt szab�lyosan, �s nem is lassan, h�trafel� szaladni. Csak b�multam, �s m�g magamat is megmosolyogtam a fat�lis t�ved�sem miatt. Nek�nk, embereknek az logikus, ha valami m�szik, akkor az term�szetesen el�re, a feje ir�ny�ban halad, de �gy l�tszik fel�l kell b�r�lnom eddigi ismereteimet, �s el kell ismernem, hogy bizony nagyon sok dolog nem �gy igaz, ahogyan mi hissz�k! Azt is tudtam, hogy a kab�c�k nagyon furcsa mozg�sokra k�pesek, de erre nem sz�m�tottam.

�gy l�pkedtem, majdnem unottan n�ztem a napot eltakar� felh�ket, �s m�r nem v�rtam semmit att�l a napt�l. A k�vetkez� pillanatban m�szott el� az �tsz�li avarb�l egy huszon�t centis v�r�sbarna, ujjnyi vastag g�gecs�, �s sietett az �t t�ls� oldal�ra. Egy ezerl�b�, a magyarf�ld�n j�l ismert vaspondr�nak alaposan felpump�lt, v�r�sbarn�ra ping�lt m�sa volt �s igaz�n v�ratlan, mondhatn�m mosolyg�s �r�m�mre szolg�lt. Nem gy�ztem betelni meglep� konstrukci� l�tv�ny�val. Megsz�moltam a test�nek gy�r�it. Hetven�t szelv�nyb�l �ll� ezerl�b�nak szelv�nyenk�nt egy p�r l�ba van, �gy �sszesen csak sz�z�tven lett, az az ezer. Ett�l azt�n elgondolkoztam, hogy mennyi furcsa l�ny lakhat m�g a dzsungel holtnak l�tsz� altalaj�n, a lehullott sz�raz falevelek k�z�tt. Tudom, tr�pusi erd�k f�inak levele folyamatosan hullik �s meg�jul, mert nincsenek v�ltakoz� �vszakok. Az �gy keletkezett takar� ad mened�ket a talajon, sz�momra is sok ismeretlen �l�l�nynek. A l�t ott is csupa k�zdelem, csak mi nem l�tjuk. Ott csak ragadoz� fajok �lhetnek, hisz aljn�v�nyzetnek nevezhet� n�v�nyvil�g nincs, n�v�nyev�k nem �lnek meg.  A sokf�le kisebb-nagyobb �llat mind-mind ellens�ge a m�siknak. A kicsiket felfalj�k a nagyobbak, azokat a m�g nagyobbak fogyasztj�k. De van egy csoport, ahol ezt nem �gy ismerik. A hangy�k csoportj�ban t�bb faj is van, amelyek hadj�rataik sor�n elrabolj�k a gyeng�bbek toj�sait, l�rv�it, �s karav�njaik viszik olykor t�bb sz�z m�terre, azt�n a talajban, vagy �reg f�k odvaiban l�v� f�szkeikben kikeltik, t�pl�lj�k, hogy rabszolg�ikk� nevelhess�k �ket. A rabszolg�k dolgoznak, a rabszolgatart�ik meg csak fel�gyelik �ket. Nem tudhattam �n sem azokr�l a hangy�kr�l, amelyek engem t�madtak meg, hogy �nsz�ntukb�l vagy gazd�ik utas�t�sra tett�k.