Jean-Pierre tavaly szerezte diplom�j�t a Sorbonne-on, �s miut�n felszabadult egy maximalist�t �nsanyargat�, gy�tr� terhe, a v�gs� vizsg�k k�njai al�l, elhat�rozta, hogy nem l�p munk�ba azonnal, hanem laz�t egyet a vil�g k�r�l. Megteheti! Sz�l�i h�ttere nem sz�k�lk�dik f�ldi javakban, �gy egyetlen gyermek�kk�nt h�bortjait is, majdhogynem k�teless�gszer�en t�mogatt�k eddig is. Nemzetk�zi jogot tanult, t�bb nyelv birtok�ban v�lasztott az ir�nyt, Keletre. De, hogy ne legyen egyed�l, hisz az idegenben annyi nem v�rt inzultus �rheti az utaz�t, meg egy�bk�nt is unalmas a hossz�, mag�nyos utazgat�s, meg j� megosztani az �lm�nyeket valakivel, h�t r�besz�lte legjobb bar�tj�t, Claude -ot, hogy menjenek egy�tt. Igazi vag�ny p�ros voltak �k mindig. J�rtak m�r egy�tt K�z�p-Afrik�ban. Kong�t�l Keny�ig motoroztak mer�szen, ahol - nagy szerencs�vel - egy�tt �lt�k �t a fekete Afrika sz�v�ben d�l� borzalmakat. Azt�n a V�r�s-tengeren egy b�v�rt�r�hoz b�reltek l�lekveszt�t, ahol Claude megs�r�lt, valami m�rgez� �llat a v�zben megmarta. Majdnem fog�t hagyta a sz�ps�ges korallkertek k�z�tt. Tavaly a Spitzberg�kon fagyoskodtak, csak mert jegesmedv�t akartak f�nyk�pezni.

       Ilyen el�zm�nyeket h�trahagyva, december k�zep�n megtartott sz�let�snapi buli, �s a m�snapi kij�zanod�s ut�n keltek �tra, Delhibe, majd onnan m�snap tov�bb, Kathmanduba. A v�ros hangulata csal�d�st okozott. Valami eg�szen m�sra sz�m�tottak. A t�z �vvel ezel�tti nyugalomnak m�r nyom�t se lelt�k. Az afrikai utaz�suk alatt �reztek hasonl� nyugtalans�got, bizonytalans�got. �let�k eg�szen m�sra rendezkedett be, �gy n�h�ny nap ut�n tov�bbutaztak Lhasz�ba, a tibeti buddhizmus fellegv�r�ba, �s �gy a nagyv�rosba, Pekingbe. Csup�n kalandv�gyb�l nem vittek magukkal nagyobb mennyis�g� p�nzt, mert �gy romantikusabbnak �rezt�k az �lm�nyeiket. Sok �v gyakorlata m�r, ha egy helyet alkalmasnak tal�ltak a hosszabb ott tart�zkod�sra, alkalmi munk�kkal eg�sz�tett�k ki a kassz�jukat. Egy sz�, mint sz�z; t�nyleg romantikusan j�rt�k a vil�g keleti fel�t.  

     Jean-Pierre kital�lta, hogy Pekingben j�rva, keress�k fel volt �vfolyamt�rsukat, Chi Van Dong-ot, hogy feleleven�ts�k a sz�p, p�rizsi di�k�vek k�z�s �lm�nyeit, meg, hogy mutassa meg nekik az Olimpia �v�re szinte minden�ben meg�jult k�nai f�v�rost.

    A keres�s eredm�nytelen lett, mert a k�nai h�lgy Vietn�mba telep�lt, �s a f�v�rosban f�rjhez ment egy �lelmiszert forgalmaz� multi, logisztikai f�n�k�hez.

     Minden v�ltoztat�st k�nnyen vettek, hisz alig sz�m�tott a terv, az �t, a k�r�lm�ny. Csakis a csavarg�s volt fontos, �s a v�ratlan �lm�nyek sora. Nyugtalan lelk�k ink�bb ment bele bizonytalans�gokba, mint j�l kisz�m�tott, el�re megszervezett helyzetek meg�l�s�be. Ilyen lelk�lettel m�g azt se tudt�k eld�nteni, melyik�k a nagyobb csavarg�, hisz �lland�an egym�st hergelt�k a legelk�pzelhetetlenebb dolgokra. �gy lett, hogy Ha-Noit c�lozt�k meg k�vetkez� �ti c�ljukk�nt.

     Mindkettej�k sz�ve v�lasztottja egyetemi �vfolyamt�rs volt, �s mindk�t h�lgy nagyon ellenezte ezt a nagy vehemenci�val meg�lt vil�gj�r�st. De tehettek, mondhattak b�rmit a l�nyok, ha ezek megl�dulnak, nincs hatalom, ami visszatartsa a k�t csavarg�t.

    Eveline, Jean-Pierre kedvese, egyre nehezebben viselte a fi� t�voll�t�t, ez�rt elhat�rozta, ha legk�zelebb telefon�l a fi� egy t�voli kontinensr�l, megbesz�li vele, hogy ut�na megy, ak�r a Marsra is!  - oly nagy volt az elhat�roz�sa.  Vele tartani nem akar, csak terh�re lenne, mind�ssze n�h�ny napot szeretne vele t�lteni idegen orsz�gban, idegen �lethelyzetekben, �lni a csavarg�k �let�t arra a p�r napra, hogy m�gis legyen valami elk�pzel�se arr�l az �letm�dr�l, kaphasson �zel�t�t abb�l, amit ezek a fi�k annyira isten�tenek.

     Jean-Pierre esed�kesnek �rezte a hazatelefon�l�st sz�leinek, de legink�bb Eveline-nek, �s ezt meg is tette. A h�lgynek ez kap�ra j�tt, �s megegyeztek, hogy t�z nap m�lva Ha-Noiban tal�lkoznak. K�zelebbi tal�lkahelyk�nt a Maison D’Hanoi Hotelt jel�lt�k meg, amit francia l�ny a neten v�lasztott.

     �n a jellegzetesen - mint Vietn�mban a legt�bb v�rosi h�z - keskeny �p�t�s� Maison D’Hanoi Hotel hallj�ban �lve, v�rtam egy tal�lkoz�ra. Fu mester – r�viden csak�gy h�vja a rovar�sz vil�g az urat -, aki Magyarorsz�gon v�gezte az egyetemet, �s diplom�t n�v�nyv�delemb�l szerzett, vizsg�lati anyagot akart k�ldeni a Magyar Term�szettudom�ny M�zeum �llatt�r�ban dolgoz� bar�tainak. Egy�bk�nt is �vek �ta munkakapcsolatban voltak, k�lcs�n�sen seg�tett�k egym�s munk�j�t. �n meg inform�l�dni akartam a vietnami rovar�sz lehet�s�gekr�l. Fontos volt tudnom, hogy az aknavesz�ly, amit mindenfel� hangoztatnak, mennyire komoly. A h�bor� �ta szertehever�, m�g fel nem der�tett akn�k mennyire jelentenek vesz�lyt helyieknek, idegeneknek. Nem akartam �letem del�n, �gy hetvenesen elhal�lozni, esetleg f�l l�bbal megr�vid�tve onnan haza�rkezni, egy lelketlen, k�bor akna miatt.

    Ott a hallban tal�lkoztam a k�t franci�val. Kopott farmer�k csuromvizes, h�tizs�kjaikon es�v�d� f�li�val, baseball sapk�juk al�l kil�g�, hossz�, l�farokba k�t�tt hajukb�l es� csorgott, amint bel�ptek. A recepci�sra v�rniuk kellett, ez�rt le�ltek zs�kjaikra a kicsinyke asztal mell�. Ott ismerkedt�nk meg, t�l�k tudom a t�rt�net�ket.

    K�zben meg�rkezett a v�rt �r, akivel dolgom volt. Alig �tpercnyi csevely ut�n t�vozott is, de a k�t francia tan�ja volt a tal�lkoz�nak. �rdekl�d�, �rtelmes szivaroknak azonnal k�rd�seik voltak, a „k�ldet�sem” �s a tov�bbi programom ut�n �rdekl�dtek. Tetszett nekik a magyar lepk�sz Vietn�mban. Nekem is tetszene egy francia, ebben a szitu�ci�ban.

      Majd recepci�s elfoglalts�guk k�zben elk�sz�nt�nk, k�z �s l�bt�r�st k�v�nva ment�nk, ki-ki a maga �tj�n!

    A m�snapi reggelin�l, egy t�voli asztaln�l l�ttam �lni a k�t sr�cot, egy kiss� csontos, r�vid haj�, kreol h�lgy t�rsas�g�ban. Egyetlen bar�ts�gos int�ssel �dv�z�lt�k egym�st. A h�lgy nyilv�n Eveline volt. – gondoltam, mert alkalmi ismer�s abban a v�rosban ink�bb s�rga, esetleg feh�r ember lehetne. Hosszan, olyan franci�san, nagy gesztikul�l�sok k�zepette t�rsalogtak, tal�n reggeli helyett is, mert m�g akkor sem fogyasztottak, amikor nejemmel m�r t�voz�ban voltunk,

    Att�l a napt�l kezdve m�g egy h�ten �t utazgattunk a hosszan elny�jtott orsz�g nevezetesebb helyeit l�togatva, egyre d�l fel� haladva. Tiltott V�ros, Champ f�ld, Hue ut�n Phan Thiet tengerpartj�n egy hetes �d�l�s �s �nfeledt lepk�sz�s volt a c�l. A program v�g�n Saigonb�l k�sz�lt�nk hazarep�lni.

     A rep�l�t�r, mint minden nagyv�ros rep�l�tere, egy k�l�n vil�g, ahol megannyi ember forgol�dik, ki t�tov�n, ki tudatosan, esetleg rohanva h�zza nyikorg� kerek� b�r�ndj�t, vezeti apr�, �s m�g apr�bb gyermek�t, kez�ben szorongatott �ti okm�nyaival.

     A becsekkel�sn�l �pp el�tt�nk �llt a sorban egy id�sebb h�lgyp�ros, b�kebeli, angol v�nkisasszonyokhoz hasonl�tottak, ny�ri kalapjukat t�llel er�s�tett�k �llukhoz, oldal�n kam�li�val. �s mily meglep�, angolul besz�ltek a t�rsas�gukban l�v�, gusztustalanul hengeresre h�zott, t�mzsi, farkatlan, r�vidsz�r� kuty�hoz is. A kutyus j�l nevelt l�ny hat�s�t keltette, mert ugye egy echte angol dog nem megy a fal mell� �ssze-vissza pisilni, mint a neveletlen kuty�k. Ez helyben, sz�p csendben, a gazdi l�b�n�l tette a dolg�t, de annyit mint egy kisebb, ur�mi�s l�. Alaposan �ssze is szidt�k. Naughty dog! Naughty dog! Rossz kutya! Mondt�k vagy sz�zszor is.

    Azt�n a sor haladt a pocsolya maradt. A k�s�bb �rkez�k m�r nem tudt�k, mit�l is az a v�zszer� a h�feh�r m�rv�nylapokon. Cip�ikkel sz�thordt�k, csomagjaikat h�zt�k-vont�k, akaratlanul is megsemmis�tett�k a nyomokat.

      A tranzitban a sok utas ellen�re, voltak szabad �l�helyek. Mi egy t�voli helyet kerest�nk a h�tral�v� n�gy �ra nyugalmasabb elt�lt�s�re, ha m�r a tranzitba menek�lt�nk a mindent elmos� es� el�l, nem l�ttuk m�r �rtelm�t a vizes csavarg�snak. Azt�n felv�ltva j�rtunk felfedezni a l�gikik�t� baz�rjait, �s egy�b, utast cs�b�t� int�zm�nyeit, ahol a vil�g minden n�ci�j�val lehetett tal�lkozni. A sok kis s�rga mellett arabok, t�r�k�k, feket�k, feh�rek, mint a b�beli z�rzavarban, mindenki karattyolt a saj�t nyelv�n.  Ott tal�lkoztam ism�t a k�t franci�val, �s t�rsas�gukban a m�r l�tott h�lggyel, Eveline-nel. Bemutatkoztunk, amit�l �gy t�nt, hogy a h�lgy fej�ben nagy rend van. Energikus, mondhatn�m, hogy vag�ny teremt�s hat�s�t keltette. A szingap�ri j�ratra v�rtak.

     Am�g telt az id�, sok dolgot mes�ltek, merre j�rtak, mit l�ttak, mi�ta elv�ltak �tjaink. �k se sokat pihentek. Azt vallott�k – ami nekem is ars poetik�m -, hogy aludni, lust�lkodni r��rnek majd otthon. Am�g �ton vannak, mindent megn�zni, megpr�b�lni, megismerni.

     Valamelyik szigeten a bev�llal�s le�nyz� m�g bunjee jumping-olt is, amire a fi�k nem mertek v�llalkozni. De m�snap, k�z�s v�llalkoz�s volt egy c�pakeres� mer�l�s, messze a partokt�l, egy hal�szhaj�r�l. B�r c�p�t nem tal�ltak, de nem is az volt a c�l, hanem az adrenalin. M�r a puszta mes�l�st�l is izgalomba j�ttek. Egym�s szav�ba v�gva mes�ltek, mes�lt�k az elm�lt napok vid�ms�gait.

    A legmer�szebb, egyben legfelel�tlenebb cselekedeteik a viet konyha k�r�l t�rt�ntek. Francia konyh�hoz szokott gyomruk �s guszt�juk ellen�re sok, �ltaluk „kegyetlennek” nevezett eledelt fogyasztottak. Fogad�sb�l, h�rman megettek egy kisebb, kifejezetten �ttermi fogyaszt�sra tartott g�mb�c kutyust. Eveline el�kapta leg�jabb f�nyk�pez� g�p�t, egy Sigm�t, �s nagy lelkesen mutogatta az �ldozati kutyusr�l k�sz�lt k�peit. Mi t�bb, m�g lelkendezett is. �gy emlegette, mint egy h�stettet. �ldom�st is ittak r�! Term�szetesen, azt m�r eredeti francia borral.

     Mik�zben a vid�ms�g a tet�fokra h�gott, a hossz� padsor v�g�n�l megjelent a k�t angol h�lgy �s a j�l nevelt kuty�juk. Az eb a f�ld�n h�zta a p�r�z�t, �gy vonaglott g�mb�lyded test�vel a gazdik ut�n. Egyszer csak felkapta a fej�t, �s a hossz� padsor el�tt v�gigszaladt, meghazudtolva saj�t tohonyas�g�t – ma sem tudom, hogy volt erre k�pes -, �s elrohant el�tt�nk. Amint ezt Eveline megl�tta, ett�l egy furcsa kis, artikul�tlan sikolyt eresztett ki a tork�n. A g�mb�cke ezt meghallv�n, visszafordult, �s egyenesen Eveline el� kanyarodott. Ott meg�llt, orr�b�l valami v�lad�k sz�rcs�g�tt, �s tekintet�t egyenesen a francia l�ny arc�ba f�rta, rezd�l�stelen�l.

     Erre a h�lgy az arc�t k�t tenyer�be temette, �s szinte mag�n k�v�l, hisztizni kezdett.

     - � Istenem! N�zz�tek a szem�t! Vigy�tek ezt a d�g�t innen! L�tj�tok a szem�t? R�gt�n meg�r�l�k!

     �s kiab�lt, egyre hangosabban sikoltozott, majd felugrott, �s az ablakhoz futott. A kis dundi meg ut�na. Amint utol�rte, m�g kett�t-h�rmat vakkantott is, hogy figyeljen r� a l�ny! Az meg visszarohant a hely�re, Jean-Pierre-t kezdte r�zni a k�t v�ll�n�l fogva, �s �v�lt�tte, hogy csin�ljon m�r valamit azzal a s�t�nnal. H�t nem l�tod a szem�t? – harsogta. Azt�n mag�b�l kifordulva, franci�ul folytatta hosszan, amit m�r nem �rtet�nk, csak az l�tszott, hogy szinte az �r�let hat�r�n van m�r. Akkor a fi� felpattant, hat�rozott mozdulattal der�kon kapta kedves�t, �s a mosd�ig vonszolta, aki m�g akkor is sikoltozott. A v�rakoz�k �rtetlen�l �lltak az eset el�tt, �s fagyos tekintettel, n�melyek fejcs�v�lva n�ztek ut�na.

      A k�t angol h�lgy replik�zott egy sort a kutyussal. Naughty dog! Naughty dog! Rossz kutya!  - mondogatt�k, de l�tsz�lag ez nem hatott a kuty�ra, mik�zben elt�ntek a v�rakoz� t�megben.

      Hossz� csend ut�n, vagy negyed �ra m�lva, Jean-Pierre kij�tt a mosd�b�l, tekintete k�rbe-k�rbej�rt, majd visszament. Azt�n egy�tt j�ttek a hely�kre, de Eveline egyre csak forgol�dott, tekintet�vel a h�vatlan �llatot kereste.

      Akkor der�lt ki, amit addig egyik�k se tudott, hogy a l�ny v�zi�it a kutya a tekintet�vel okozta. Ez a kis g�mb�c �llat �ppen olyan volt, mint amit el�z� este kiv�lasztottak, �s vacsor�ra elfogyasztottak. Ett�l azt�n �gy �rezte, a kutyus l�tja rajta, hogy kuty�t vacsor�zott, �s a szemreh�ny� tekintet�t nem tudta elviselni. A kiegyens�lyozott, vid�m francia l�nyb�l egy r�veteg tekintet�, s�r�lt lelk�, s�patag utaz� lett, aki nem tud mit kezdeni a leg�jabb eg�j�val.

     N�h�ny perc m�lva a hangosbemond� a szingap�ri j�rat utasait sz�l�totta az A-31 kapuhoz, besz�ll�sra.