Egy h�t is eltelt, amikor j�tt �rtem egy aut�, �s elvittek egy kasz�rnya szer� �p�letbe. Ott m�r dolgoznom kellett. Legel�sz�r egy nagy hat�r csizm�t kellett sz�tv�logatnom. A k�nnyen jav�that�kat k�l�n kupacba, a komolyabbakat megint m�shov�, a jav�thatatlanokat a sarokban kellett felhalmoznom. Ezt a munk�t m�r teljesen egyed�l kellett v�geznem. M�g az ajt�t is r�m z�rt�k. A k�z�rzetem persze �ppen olyan trotty volt, mint amikor a falat csin�ltuk, �s �gy t�nt, mint valami t�lvil�gi rossz �lom.

Tal�n h�rom nap is lehetett, mire v�geztem a szort�roz�ssal, amikor kinyitottak egy kis ajt�t a terem h�tulj�ban; oda bevittek. K�pzelje csak el, volt ott mindenf�le szersz�m �s nyersanyag, ami a csizmajav�t�shoz kellhet. Ami a legjobb volt, egy kis k�lyha is �llt benne, amit begy�jthattam. �s att�l a napt�l kezdve hetekig csak csizm�t jav�tottam. Az �llapotom egy kicsit enyh�lt, m�r nem �juldoztam, de a fejf�j�som, sz�d�l�sem, l�zam nem akart sz�nni.

Egyszer elj�tt a magyarul besz�l� katona is, �s akkor mondta meg, hogy agyh�rtyagyullad�som van, de tal�n m�r t�l vagyok a nehez�n, tal�n m�r megmaradok.

-    K�pzelje csak el, S�ndor!  - �gy az �reg . Egyszer� gyerek voltam, ilyen betegs�get nem is ismertem, nem tudhattam, hogy ez mennyire komoly. K�z�ny�sen vettem tudom�sul. Csak az �jszak�im… A pokoli hossz� �jszak�im kezdtek eltorzulni. Addig-addig szenvedtem az �lmatlans�gt�l, hogy v�g�l egy sz�p napon r�buktam a szersz�mos asztalk�mra �s lassan megsz�nt a vil�g sz�momra. Hogy mi t�rt�nt velem azut�n, nem tudom. De amikor fel�bredtem, egy k�rh�zi �gyon fek�dtem, igazi takar� alatt, feh�rruh�s doktor �s egy feh�r fityul�t, rajta v�r�skeresztes jelv�nyt visel� n�v�r �llt az �gyam mellett. Halkan sutyorogtak, majd a doktor intett egy magas n�gernek, aki kiemelt az �gyb�l �s egy nyikorg�-kerekes sz�ken cik�zott velem a foly�s�n. Egy t�voli szob�ban kitett, gondosan betakart, �s mondott valamit, amit nem �rthettem, de az biztos, hogy nem n�met nyelven. Att�l kezdve � is sokszor bej�tt hozz�m. Beteghord� volt! Legnagyobb meglepet�semre egyszer csak megsz�lalt magyarul.

-   Te meg fogsz halni, bar�tom! – �s szem�ben valami kimondhatatlanul �rdekes, m�lys�gesen s�lyos tekintetet l�ttam. Nekem nehezemre esett a besz�lget�s, de er�ltettem, mert akkor sok fontos dolgot tudtam meg t�le. Amerikai fogs�gban, amerikai katonai k�rh�zban voltam. K�s�bb, amikor m�r jobban tudtam besz�lni, megk�rdeztem t�le, hogy egy amerikai fekete b�r� katona mit�l besz�l magyarul?

 Erre r�szletesen elmondta, hogy egy alabamai magyar csal�dn�l szolg�l az eg�sz csal�dja. � m�r n�luk sz�letett, �s abban a h�zban mindenki magyarul besz�lt. A gyerekekkel egy�tt j�tszott, �s �gy tanulta meg gazd�ja nyelv�t.

-    �s k�pzelje! Zolt�nnak h�vt�k! Az apj�nak nagyon tetszett az a n�v, ez�rt �t is �gy keresztelt�k, �pp a gazd�ja neve ut�n � is Zolt�n lett!

     Ekkor a mes�l�m felkelt az �gy�b�l, kiment a f�rd�szob�ba, majd p�r perc m�lva ott folytatta, hangosan, kicsit vid�mabban!

      -    Tudja, S�ndor! – abban a k�rh�zban megmentett�k az �letemet, de valamit elrontottak bennem. Vagy a betegs�gemb�l maradt vissza, nem tudom biztosan. Az�ta nem tudok aludni. H�sz �v �ta egyetlen percet se! Egyetlen hossz� nap az �letem, �s nagyon nehezen viselem.

      Amint eln�ztem azt a szerencs�tlen sors� embert, minden csod�latomra, meg sajn�latomra �rdemes�lt. Ez az �lmatlans�g v�gleg kiverte a biztos�t�kot n�lam. Ezt el sem tudom k�pzelni, b�rhogy is szeretn�m, hogy is lehet �gy �lni.

Azt�n visszacsoszogott, kis poh�rban vizet hozott �s letette az �jjeli szekr�ny�re. Valamit nagyon keresett a csomagj�ban, k�zben folytatta…

Amikor m�r jobban voltam, kiss� �sszeszedtem magam, meger�s�dtem annyira, hogy ell�thattam magam, megk�rdeztett�k Zolt�nnal, ha feltesznek a vonatra, haza tudn�k-e utazni? T�z nap m�lva indul egy fogolyvonat Magyarorsz�gon �t a Sz�fi�ba, nagyon j� alkalom lehet a hazautaztat�somra. Nekem tetszett a dolog, �s m�snap meg is egyezt�nk, hogy addig el�k�sz�tenek, ell�tnak minden sz�ks�ges holmival, meg pap�rokkal. Kaptam olyan er�s altat�t is, amib�l n�gy tablett�t kellett bevennem est�nk�nt. Att�l azt�n �gy f�l�lomban hever�sztem, reggelig! Ha b�rja a szervezetem, h�t menjek isten h�r�vel!

-    Gondolhatja, hogy beindultam! Akkor meg m�r tal�n att�l nem voltam k�pes aludni! Olyan nehezen telt az a t�z nap, hogy soha nem akart elindulni az a vonat!

Az indul�som napj�n, m�r hajnalban, amikor a feketerig�k �bresztik a term�szetet, felkeltem, fel�lt�ztem! Nem sok ruh�t kaptam, hisz ny�r volt. Amint elb�cs�ztunk, egy teheraut�val vittek az �llom�sra s�rg�sen, mert a vonatunk pontosan h�tkor indult. �gy ker�ltem Magyarorsz�gra, majd tizenn�gy napi v�rakoz�s ut�n, �llamk�zi egyezm�ny alapj�n haza, Jugoszl�vi�ba.

Azt�n a jelenben folytatta.          

        -   Ma d�lel�tt bementem a Katonai �gy�szs�gre egy igazol�s�rt, amivel igazolni tudom otthon, hogy engem annak idej�n hal�lra �t�ltek. Hogy milyen is a sors! A foly�s�n szembe tal�lkoztam azzal az �gy�sszel, vagy b�r�val, azzal a Regdonnal, aki annak idej�n kihirdette a hal�los �t�letemet. M�g most, 1968-ban is ott van.

     -   De igazol�st �k nem adhattak, erre csak a Had�gy Miniszt�rium jogosult. H�t holnap mehetek Budapestre! Hej, de nem hi�nyzik nekem az a nagyv�ros.

      Ekkor letette a k�t l�b�t az �gyr�l, �s az �r�j�t n�zte, de az utcai f�nyekn�l nem l�thatta. �n felkapcsoltam az olvas�l�mp�m. A gyenge vil�g�t�s mellett egy kis fiol�b�l kisz�molt nyolc tablett�t a bal tenyer�be, �s a kor�bban behozott poh�r v�z marad�k�val lenyelte. �jf�l r�g elm�lt! Lefek�dt�nk!  Bennem sok�ig cik�ztak a t�rt�net k�pei, nehezen aludtam el. � csukott szemmel, f�li �lve, hallgatta a v�ros, a sz�lloda �jszakai hangjait.

      Reggel, mire fel�bredtem, �res volt az �gya, rajta egy kis pap�rdarab.

„Tisztelem m�sok �lm�t, ez�rt fel�breszteni nem akartam, csak �gy k�sz�n�k el. Viszont l�t�sra! Sas J�zsef”.

           A kis fecni h�toldal�ra, iskol�s, �komb�kom bet�ivel az akkor m�g  jugoszl�viai c�m�t is le�rta.