Arra a napra megkaptam, ami�rt j�ttem. - gondoltam. N�h�ny j� vide�-felv�telt is siker�lt k�sz�tenem, nem mondhattam eredm�nytelennek az erd�ben elt�lt�tt id�t. A kapu fel� haladva �reztem, hogy a fejem f�l�tti fa�gakr�l figyelnek. Igen, tudom! A majmok. T�bb is. Percekig semmi zaj, semmi jel, csak az �rz�s, a nyom�s a tark�mon, ami �rulkodott. Sok ember meg�rzi, ha valaki titokban figyeli. De hogy a majmokat is �rezni lehet, ha az ember figyelm�t nem nagyon k�tik le m�s dolgok, azt magam se hittem volna, ha nem velem t�rt�nik. Ez�rt meg�lltam, �s mer�n n�ztem a f�k lombjai k�z�, kerestem a titkos �rszemeket. Tal�ltam is. Fekete sz�r�k miatt teljesen egybeolvadtak a lombokkal az itt-ott �tsz�r�d� �gbolt szemet sz�r� f�nyeit�l. Csak alapos keresg�l�ssel lehetett azonos�tani �ket. �ltek mozdulatlanul, �s engem figyeltek. Mindj�rt a csat�jukra gondoltam, mert m�g akkor is f�lemben volt az a csatazaj. Vajon mennyire viselhette meg a csapatot az a perpatvar? Tal�n att�l ilyen csendesek? Rossz napjuk van? Vagy �pp az ellenkez�je, �s megel�gedetts�g �lt r�juk? Ki tudja!  Cik�z� gondolataim k�zt lassan l�pdeltem lefel�, de azok nem mozdultak. El�g volt bel�lem ennyi? …gondoltam mosolyogva, �s egy pillanatra m�g meg�lltam, hogy a s�r� boz�tb�l egy kimagasl�, napok �ta csod�lt Pandanus-r�l, annak h�rom-n�gym�teres, haragosz�ld, f�r�szes �l� leveleir�l egy vide� felv�telt csin�ljak. Ugyancsak vide�ra k�v�nkozott egy m�g�tte �ll�, gyenge szell�t�l hajladoz� „antenna”. Ma se tudom, minek nevezhet�, milyen n�v�ny hajt�sa, de legal�bb hat m�ter magas, oly v�kony �s egyenes, mint egy horg�szbot, egyetlen ipszilon el�gaz�sa a cs�cs�nak k�zel�ben van. H�sz centink�nt egy-egy k�r�mnyi p�ros kis lev�lk�je l�that�. Mondan�m, csak k�pr�zott a szemem, mert ilyen n�v�ny nincs, de nem mondhatom, hisz l�ttam.

 Alig mentem sz�z m�tert a v�ros fel�, v�ratlanul egy tucat mak�k� �llta utamat. Szok�suk szerint a vez�r �llt az �t k�zep�n, mag�t megfesz�tve, szigor�an r�m meresztette a szemeit, foga feh�rj�t mutogatta egy-egy acsarkod� hang k�zepette, ami szokatlan volt. Hisz valah�nyszor �gy tal�lkoztunk, mindig idegesen tekintgetett maga k�r�l, vagy a csal�dj�ra, de minden fejmozdulata el�tt �s ut�n �n is ott voltam. Most nem �gy volt! Azt hittem m�r, hogy t�mad�sra k�sz�l, amit�l egy�ltal�n nem voltam nyugodt. Az �letemre tal�n nem t�rhetnek – gondoltam -, de a fen�nek se hi�nyzik egy-k�t majomharap�s. Sok emberrel b�ntak m�r el majmok azzal, hogy harap�sukkal megfert�zt�k, �s ez az, amit�l egy kicsit megszeppentem. A lepkeh�l�m nem v�d meg egy h�szkil�s t�mad� ellen, ez�rt lassan k�r�ln�ztem, hol tal�lok egy alkalmas hus�ngot, ha kell, azzal elh�r�thassam azt a kis �ton�ll�t. De a f�ld�n hever�, f�l m�tern�l is nagyobb sz�raz falevelek mindent eltakartak, ez�rt ink�bb nem mozdultam. �s akkor vettem �szre, hogy a m�sik ismer�s, a sebhelyes n�st�ny is ott �l m�g�tte. Kicsiny�t balj�val szor�tja mag�hoz, �s �lt�ben forgol�dik, egyre csak mocorog, mintha t�k�n �lne. Pr�b�ltam megfejteni a viselked�s l�nyeg�t, de ebben egy�ltal�n nem vagyok j�rtas, ez�rt csak �rdekess�get l�ttam benne. H�rom-n�gy perc nagyon hossz�nak t�nik, ha k�zben nincs esem�ny, csak v�rakoz�s. Az eg�sz �ton�ll�s sem tartott tov�bb, amikor megindult egy n�st�ny a k�zeli vez�rh�m fel�. Azt megker�lve, pontosan el�je telepedett. Kis v�rtatva fel�llt, h�ts�j�t a h�m fel� tartotta, fark�t az �g fel� meresztette. A vez�r m�ris vette a jelz�st, �s nagyon is c�lzott mozdulattal, azonnal h�tulr�l illette. A led�r n�st�ny vigyorgott, mint aki j�l v�gezte dolg�t, �s egy �sszefogott li�nk�tegen m�szva elt�nt a magasban. Azt�n megint �n ker�ltem a vez�r �rdekl�d�s�nek k�z�ppontj�ba.

Akkor l�ttam meg, hogy a sebhelyes n�st�ny gyermek�nek feje tehetetlen�l nyeklik jobbra, balra. Az a kis teremt�s �lettelen volt. Az anyja �vta, vigy�zta szerencs�tlent, tudom�sul se v�ve a szomor� val�s�got. Lassan az eg�sz csapat elhagyta a m�r s�t�t �rny�kos utat, csak a f�n�k �llt komoran velem szemben, �s m�g�tte a halottat tart� sebhelyes. Zavarban voltam! Nem tudtam, mi mi�rt t�rt�nik. Mi k�z�m lehet ahhoz a helyzethez, vagy hogy milyen k�z�m legyen? Legyen-e egy�ltal�n? Cik�z� gondolataim k�zt v�gtelen szomor�s�got v�ltem l�tni mindkettej�k szem�ben, de az is lehet, hogy mint annyi m�s, ez is csak amolyan emberi �sz csin�lta probl�ma volt.  Majd a n�st�ny k�t kez�be fogta a piciny tetemet, �s magasba emelte t�bbsz�r is. �pp, csak nem mondta, hogy „- l�tod, ez itt az �n gyermekem”. Ez is jelent valamit mak�k��kn�l, amit hi�ba is akartam tudni megfejteni, k�ptelen voltam r�. Ezt l�tva elhat�roztam, hogy b�rmi is legyen a v�ge annak a tal�lkoz�snak, kiv�rom, hogy �k cselekedjenek, folytat�dj�k a t�rt�net. Egyszer csak a vez�r elindult az �ton lefel�, a v�ros fel�, mag�ra hagyva a n�st�nyt; �s j� t�z m�ret ut�n ism�t le�lt, �pp �gy, mint tette kor�bban, fesz�lt figyelemmel, �that� szigorral. Ekkor a n�st�ny letette a f�ldre a gyerektetemet, de szem�t le nem vette r�lam, �s nagyon lassan l�pett h�tra egyet, azt�n m�g egyet, �s m�g egyet. �n a tetemet figyeltem, h�tha t�vedek, h�tha m�gis megmozdulna a halottnak hitt �llatka, az anya engem figyelt, a vez�r meg a n�st�nyt. �jabb perc telt el ebben a fesz�lt hangulatban. Valami rendk�v�lit �reztem, vagy csak belemagyar�ztam abba helyzetbe, amibe belecseppentem. Napok �ta t�rt�ntek tal�lkoz�sok, fura helyzetek k�zt�nk, a k�l�nbs�g csak annyi volt, hogy akkor m�g �letben volt a kismajom. Valami er�s�d� szimp�ti�t �s sz�vszor�t� vonzalmat �reztem ir�ntuk, amit az�ta se tudok hov� tenni, csak hurcolom magammal. De az is foglalkoztat, hogy vajon mit l�ttak azok bennem? Mi�rt ez a megk�l�nb�ztet�s? Vagy ezt tett�k a f�l �r�val kor�bban arra men� k�kp�l�s �rral is? �s egy�ltal�n mi t�rt�nhetett? Biztosan a kor�bbi csetepat� �ldozata lett az a cs�pps�g, de hogyan is? A szoptat�s n�st�nyek nem szoktak h�bor�zni! Vagy m�gis, csak �n nem ismerem el�gg� a vadon szab�lyait? Tan�cstalans�gomban csak mi�rtek voltak, az�rtok egy sem.

Az �tra ki�lt az erd� oly jellegzetes f�ld �s korhadt levelek illat�nak elegye, �s egy-egy csepp es� is jelezte, hogy j�nni k�sz�l, de �n csak mozdulatlanul �lltam, az �llataimmal voltam eltelve hosszan, �s bizony, tan�cstalanul. Alig egy m�terre t�lem egy pici mad�r sz�llt le az �tra hangtalanul. Vil�gosk�k tollazat�t apr� fekete pettyek tark�tott�k, fej�n csipetnyi feh�r b�bit�val. Mozdulatlan alakomr�l nem vett tudom�st. � is a majmokat figyelte. F�lpercnyi mozdulatlans�ga ut�n hallhatatlan rebben�ssel t�nt el a s�r�ben.  V�g�l a kor�bban elhagyott fekete lang�rok fel�l, a lombok s�r�j�b�l egy elh�z�d� lusta ord�t�s vagy �s�t�s hallatszott. Erre az anya egyetlen ugr�ssal felkapta kicsiny�t �s n�h�ny pillanat alatt elt�nt a bokrok felett egy term�sekt�l s�r�n ben�tt t�rzs� fikusz�ri�s �gai k�z�tt. A h�m meg bikam�d feszengve, remeg� ajkakkal, morogva-pr�szk�lve, de t�ntet�en lassan bes�t�lt a bokrok al�, onnan n�zte, amint elhaladtam a mellette.

Ett�l a t�rt�nett�l megv�ltozott az eg�sz napom hangulata. V�lem�nyt nem form�ltam, de valami megmagyar�zhatatlan kapcsolatot v�ltem �rezni h�rmunk k�z�tt. M�g �jszaka is, amikor fel�bredtem, t�relmetlen�l gondoltam a m�snapra. �gy �reztem, hogy lesz m�g folytat�sa a t�rt�netnek. Szinte k�v�ntam!

A reggel �pp olyan volt, mint m�skor. Siettem elhagyni a v�rost, hogy ism�t beleveszhessek a vadon furcsas�gaiba, �s nem utols� sorban, tal�lkozni a m�r ismer�s majmokkal. A nap sz�pen bes�t�tt a v�lgybe, �s m�r felsz�r�totta az �jszakai es�t az �t menti bokrokr�l, f�vekr�l. Frissen �zott talaj szaga a napsugarakt�l feler�s�dve �lt mindenre, de ez is sz�p nap kezdet�t �g�rte. Az el�z� napon megfigyeltem egy kis nyilad�kot, ahol a sok b�bor kancs�ka ind�inak f�ldig �r� f�gg�ny�n tal�n sz�zn�l is t�bb kis ed�ny f�gg�tt, val�di kancs�k�k-, �s ahol nagy k�k dong�k rep�ltek ki, be, s�r�n egym�s ut�n. Ez jelent valamit, �s az engem �rdekelt. K�l�nben is! Egy�ltal�n nem hiszem, hogy van ott olyan esem�ny, ami engem hidegen hagyhatott! Az utols� napot t�lt�ttem abban a var�zslatos erd�ben, �gy mindent-mindent l�tnom kellett, az elmulasztottakat pedig p�tolnom. Utols� lehet�s�gem – gondoltam -, hogy mindent megn�zzek, megpiszk�ljak, megk�stoljak, ami csak megbirizg�lta a fant�zi�mat, felkeltette az �rdekl�d�semet. �gy gondoltam tegnap �ta a k�k dong�kra is. Mint a majmok, csak �n nem kis neh�zs�gek �r�n �tk�zd�ttem magam azon az �l� f�gg�ny�n, k�vetve a nagy k�k z�mm�g�ket. A meggondolatlans�gomnak azonnal cs�fos �ldozata lettem, mert azokban a kis ed�nyekben, a kancs�k�kban, rendeltet�s�kn�l fogva, t�bb-kevesebb folyad�k van, ami nem csup�n es�v�z, hanem a n�v�ny em�szt� nedveinek oldata. Egy csom� kancs�ka d�gl�tt bogarakt�l, legyekt�l, f�lbem�sz�kt�l �s hangy�kt�l, meg �szk�kt�l b�zl� nedve a ruh�mra, kezemre, nyakamba csorgott. Ennek ellen�re a k�v�ncsis�gom er�sebb volt az undorn�l, �s mintha mi se t�rt�nt volna, tov�bb hadakoztam az ind�kkal, spir�lisan al�cs�ng� li�nokkal. N�h�ny m�terre az erd�sz�li s�r� boz�ton t�l egy kiss� ritk�sabb helyen, k�t - moh�val, meg v�r�s sz�r� p�fr�nygy�kerekkel �tsz�tt - sziklag�rgeteg k�z�tt egy vir�gokt�l roskadoz�, fejmagass�g� bokrot leltem. A trombitavir�gunkhoz hasonl�, de szokatlanul nagy, napsug�r s�rga vir�gai ontott�k az illatot, ami valami f�ls�ges volt. �s ezt az illatot fedezt�k fel a k�k dong�k is. Egyszerre harminc-negyven p�ld�ny is repkedett zil�ltan a bokor k�r�l. Volt eset, hogy egy t�lcs�rbe egyszerre h�rom dong� is betolakodott. Igaz, �gy egyiknek se volt es�lye a csemeg�z�sre, hisz annyira az�rt nem volt t�gas, �s lakm�roz�s helyett ink�bb egym�ssal birk�ztak. K�v�le sz�mtalan, helyben rep�l� s�rga-fekete cs�kos potroh�, meg m�z-s�rga bund�spotroh� kisebb dong�k, vagy darazsak is pr�b�lkoztak, de es�ly�k se volt a nagy �llatok mellett. Percekig csak b�multam, �s �r�ltem, hogy zavartalanul, na �s b�ntetlen�l kifigyelhettem �ket.

�ppen visszam�szni k�sz�ltem, a szemem megakadt egy bokron, ami az �tr�l a s�r� boz�t miatt nem volt l�that�. Alacsony, szerte�gaz� Ficus bokor volt, amelynek friss levelei nagyon vil�gos z�ldek, az id�sebbek s�t�tebbek. De a r�gi hajt�sokon �l�k szokatlanul f�nyesek, �s annyira s�t�tek, hogy a boz�tban grafit sz�rk�nek hatottak, ugyanakkor fon�kjuk c�kla piros. H�t ezt se lehetett kihagyni. Am�g f�nyk�peket, meg videofelv�tel k�sz�tettem a legend�s kinabalui nagy fa jutott eszembe, amit alig t�z �ve fedeztek fel. Addig nem is ismerte a tudom�ny azt a harminc m�ter magas f�t. Mi�rt ne lehetne ez a Ficus is egy ilyen csoda, egy eddig senki �ltal meg nem figyelt, fel nem jegyzett, fedezett n�v�nyfaj! Mert ilyet m�g senki se l�tott, az szent igaz. Miut�n kim�sztam, nem gy�ztem lekaparni magamr�l a kancs�k�kb�l re�m csorgott,  illatosnak egy�ltal�n nem mondhat� em�szt�nedves bog�r�ntetet.

�gyetlen�l, tenyeremmel pr�b�ltam vizet merni az �tsz�len csordog�l� v�zb�l, de hasztalan. T�lem nem messze egy gerlep�r ivott egy v�z f�l� hajl� �gon �lve. Nem f�ltek, nem is figyeltek r�m, �gy volt id�m alaposan szem�gyre �s vide�ra venni a penangi z�ldsz�rny� gerl�ket. Sz�rnyaik sz�ne egy�ntet� lev�lz�ld, sz�rke gall�rjuk hely�n t�bb v�kony fekete, hull�mos gy�r�vel. Azt�n �trep�ltek az �t t�ls� oldal�nak p�fr�nyaik k�z�. Akkor m�g nem tudtam mi�rt pont oda, de nyomukba eredtem, �s kis keresg�l�s ut�n megtal�ltam a f�szk�ket az avarban. A der�kmagass�g�, megannyi spir�lis p�sztorbot, vagyis a p�fr�nyokra jellemz� kunkori lev�lhajt�s k�z�tt a v�zszintesen elter�l� p�fr�nylevelek, �sszef�gg� lepelk�nt, remek oltalmat ny�jtanak az ut�dok nevel�s�re. Sokkal biztons�gosabbat, mint a magas f�k. A majomhad amerre csak j�r a f�kon, nem csak levelekkel, term�sekkel t�pl�lkozik, hanem felkutat mad�rf�szket is, �s kirabolja a toj�sokat.

Bezzeg a mindent felhajt� sereg megtorpan, ha a magasban, a fa�gak k�zt egy oda nem ill� s�rgomb�cot tal�l. El�sz�r csak a hangjukra lettem figyelmes. Furcsa ny�sz�rg�s, vagy ink�bb sz�k�l�s �t�tte meg a f�lemet. Csak azut�n l�ttam, hogy k�t mak�k� egy terjedelmes, �m idomtalan s�rgomb�ct�l tisztes t�volban mozgol�dott, nyugtalankodott, szem�ket le nem vett�k r�la, b�v�lt�k azt a t�meget, de megk�zel�teni nem akart�k, vagy nem mert�k. Nan�! A f�l m�ter �tm�r�j� csin�lm�ny egy vadm�h csal�d h�za volt, �s ezek a kis hanc�ros majmok pontosan tudt�k, mivel j�r, ha ak�rmit is tesznek ak�r�l a h�z k�r�l. B�rmennyire is cs�b�t� az �des m�z, nem mert�k megreszk�rozni. De ezt az emberek is tudj�k, hisz k�ztudott, hogy azokon a szigeteken t�bb ember hal meg vadm�hek t�mad�s�t�l, mint k�gy�mar�st�l, pedig k�gy� is van el�g.

�s �n m�g mindig a rovar�zal�kot takar�tottam magamr�l, es�lytelen�l. T�bb v�zre volt sz�ks�gem hozz�. Mire val�k a hegyi patakok – gondoltam, h�t kerestem az �tsz�li boz�ton egy kis r�st a v�rpiros level� s�sok k�z�tt a m�lyben z�g� patakhoz, ott befejezni a megtisztul�st. A k�vek k�zt bukd�csol� v�z finoman permetezett a kis meder k�zep�n �ll� nagyobb szikl�ra, amin meg�ztatta a re� rak�dott erdei hullad�kot. A folyamatos nedvess�gt�l �s a gy�ren besz�r�d� napf�nyt�l erjedni kezdett, �s ez pomp�s csemege volt az erd�ben �l� lepk�knek. Csoportosan sz�vogatt�k, nyalogatt�k term�szet adta �zal�kot. Felett�k a s�r�b�l folyamatosan rep�ltek a v�z fel�, �s onnan tov�bb a bes�t� napf�ny ir�ny�ba, sz�nyogokn�l apr�bb �llatok. Ezek a kis tiszt�s felett cik�z�, kecses r�pt�, doh�nybarna sz�rny� szitak�t�knek voltak t�pl�l�kuk. A szitak�t�k, mint kis helikopterek rep�ltek egyhelyben, vagy cik�ztak untalan, egyszerre harminc is, sz�rnyukon aranyos f�nnyel csillant a nap egy-egy gyors fordul�n�l, �gy vad�szt�k azokat az apr�s�gokat.

 Azt�n v�gs� b�cs�ra k�sz�lve indultam a v�rosba, szorongva gondoltam arra a meseorsz�gba ill� hegyoldalra, annak �serdej�re, �s minden �l�l�ny�re, amikkel csak tal�lkoztam, meg m�g tal�lkozhattam volna, ha nem j�n el a hazautaz�s ideje. El nem mondhat� egy ilyen b�cs� hangulata, �s m�gsem �reztem lehangol�nak, hisz annyi sz�pet kaptam azokban a napokban, hogy v�giggondolni is sok.

Lass� l�ptekkel haladtam az �ton a ker�t�s, a v�ros fel�. Zsibong� agyamban egyre cik�ztak az �lm�nyek, �s halv�ny, megel�gedett mosollyal nyugt�ztam, hogy ennyi volt, remek volt, h�la a Vil�gegyetem Nagy �p�t�mester�nek, hogy ebben r�szem lehetett.

Abban a pillanatban a baloldali f�kr�l el�m potyogott az �tra egy sereg mak�k�. Az ismer�s csapat volt. Lehet, hogy nincs is t�bb mak�k� a k�rny�ken? A vez�r, az ismer�s h�m ism�t eg�szen k�zel j�tt, �pp �gy, mint tette m�r kor�bbi napokban, �s le�lt. Fej�t forgatta egy-egy kicsit, de a figyelm�nek k�zpontja �n voltam, ezt azonnal �rz�keltem. K�zvetlen m�g� �rkezett �s toporgott, nyugtalankodott a sebhelyes n�st�ny, m�g akkor is balj�val mag�hoz szor�tva hordozta halott kicsiny�t. Tov�bbi majmok is j�ttek az �tra, megn�ztek maguknak, azt�n szinte m�sodperceken bel�l, �rdektelen�l elsz�led a t�rsas�g, csak a h�m, a sebhelyes n�st�ny maradt az �ton, �s t�volabb m�g k�t suhanc haszontalankodott. Meg�lltam az el�z� napi t�rt�netre gondolva, �s v�rtam, hogy mi t�rt�nik. Egy-k�t perc m�lt�n a h�m elfordult, �s term�szetes lass�s�g�val a bokrokhoz ment. Egy pillanatra m�g meg�llt, v�gig m�rt, azt�n energikusan felk�szott a lehajl� �gakon kapaszkodva, mag�ra hagyva a n�st�nyt �s a kis szerencs�tlen tetemet. �jabb perc telt el, amikor az anya szinte szertart�sosan, szemeit rajtam tartva, t�tov�n letette a holtat a f�ldre. V�rt egy pillanatig, azt�n felvette, majd megint letette, �s nagyon lassan h�tr�lni kezdett, de m�g mindig mer�n n�zett r�m. M�r vagy h�rom m�terre elt�volodott a gyerekt�l, amikor v�ratlanul ism�t megjelent a h�m. Egy enyhe fogvicsorgat�s ut�n a n�st�nyhez futott, azt meg�rintette, �s mindketten felszaladtak egy �pp az �t f�l� hajl� alacsony, vastag fa�gra. P�r pillanat ut�n a h�m onnan is elt�nt, csak az anya maradt mozdulatlanul �lve, �s engem figyelt, mik�zben jobbj�val az alatta l�v� fa�gon n�tt mohap�rn�t t�pdeste eg�sz lassan, �s dob�lta el�m a f�ldre. Majom esz�vel ezt is c�llal tehette, de ennek ok�t se tudhattam. Bevallom, zavarban voltam. Nem tudtam megfejteni a helyzetet. Nem �reztem a szerepemet abban a ritka helyzetben. Az �lettelen gyerekmajom az �ton fek�dt, mint egy gy�r�tt, eldobott ruhadarab. Szerencs�tlen m�r eg�szen aszott volt, �s s�t�t sz�rke. �gy �reztem, �n kaptam! Az anya nekem adta. Emberi �sszel mondhatn�m, vagy gondolhatn�m, hogy tal�n valamilyen kit�ntet�s, vagy groteszk aj�nd�k, hova tov�bb, seg�lyk�r�s, de egyik se f�rt bele abba a helyzetbe. Mit l�ttak bennem azok a szerencs�tlenek, hogy a k�t napja halott gyerekmajmot letett�k el�m az �tra, �s mag�ra hagyt�k velem. Zavaromban nem tudtam mit is cselekedjek. Mit �rek el vele, ha ott hagyom, vagy ha elveszem �s elt�ntetem? Megk�rdezni nem tudtam, pedig milyen j� lett volna! Az lehetett volna a megnyugtat� megold�s! Helyette csak n�ztem m�g egy kicsit, hol a gyermekre, hol a fa�gon �l� any�ra. Agyam zakatolt, de azt�n megindult sz�vvel, �s egy kiss� a t�mad�sukt�l is tartva, l�ptem a f�ld�n hever� fel�. Egy pillanatra m�g meg�lltam, de m�g mindig a tan�cstalans�gom bosszantott.  Azt�n �tl�ptem szeg�nyk�t - amiben ma sem vagyok biztos, hogy j�l tettem -, �s hat�rozott l�ptekkel indultam az �ton, lefel�. M�g az is eszembe jutott, hogy k�z�ny�ss�gemmel biztosan csal�d�st okoztam a Penang Hill mak�k�inak.

�gy negyven-�tven l�p�s ut�n megfordultam, hogy utolj�ra m�g l�ssam a holt gyerekmajmot, de m�r nem volt ott. Csak a moh�kba, p�fr�nyokba burkol�dzott �vsz�zados, n�ma f�k, a m�lyb�l j�v� b�k�s patakz�g�s v�gtelen nyugalma, �s a kab�c�k s�r�sa maradt b�cs�z�ul.