�

�

�

A kilencvenes �vekben egy v�n k�nai a k�zfejem csontjait hosszan elemezgette, majd elmondta a felfedez�seit. Eml�tette az �letem fontos eg�szs�g�gyi probl�m�it, sz�let�semt�l a tal�lkoz�sunk napj�ig mindent megtal�lt. M�g a csontt�r�seimet is. Sz�molta: 1-2-3-4, h� sok! Val�ban sok volt. H�t csontt�r�st szenvedtem. De elmondta a k�pess�geimet is. Zen�r�l, manu�lis k�pess�gekr�l, term�szetszeretetr�l, pszychol�gusi hajlamaimr�l, utaz�si k�nyszerk�pzeteimr�l, �s egy sor, m�r tudott dolgomr�l, majd, amikor elb�cs�zott, m�g megk�rdezte: ..."ugye rajzol? "Mondtam, hogy ink�bb festegetek. Legyintett, �s azt mondta, hagyjam. Rajzoljak! Majd �vek m�lva eszembe �jutott az �reg K�nai. Amit mondott, az utols� sz�ig igaz volt. Mi�rt is mondta, hogy rajzoljak? �s mi�rt ne lenne ez is igaz? Tanultam, tan�tottam is m�szaki rajzot, de az nem sz�m�tott. H�t tettem k�s�rletet szabadk�zi rajzb�l is. Az elindul�st Richter Ilona tudom�nyos grafikus seg�ts�g�vel tettem. Milyen ceruza, milyen pap�r, �s n�h�ny �ra besz�lget�s ut�n elk�sz�lt az �els� rajz, a "Vir�g, dong�val". Az�ta tizenegy ki�ll�t�son mutathattam meg grafik�imat. Azt szokt�k mondani az ilyen k�pess�gekre, hogy "�gyes keze van"! Term�szetesen ez nem a k�zben, hanem a fejben van. A k�z csak v�grehajtja az agy utas�t�sait, �s ez nyilv�n n�lam sem m�k�dik m�sk�pp.

�

�

Kattints arra a k�pre, amelyiket nagyobb m�retben szeretn�l megn�zni!