A napi csavarg�s k�zben egyetlen f��tkez�st iktattunk a programunkba, melyet egy �nkiszolg�l� �tteremben ejtett�nk meg. A „lesz degesz” bej�rat�n�l �ll� �telpult v�g�ben t�bbtucat kett�skan�lban v�gz�d� csipesz, vagy csipeszszer� kan�l f�gg�tt egy f�nyes r�don. A pulton n�gy sorban voltak az �teltart�lyok, mint n�lunk a fagylaltos pulton, �sszesen harminckett�, alulr�l meleg�tve, el�tte ferde plexi v�di az �telek higi�ni�j�t.  Aki l�t�sb�l ismeri azokat az �teleket, k�nnyen v�laszthat, hisz mindegyike pomp�s �s eur�pai szemnek is gusztusos. Nev�k felt�ntetve nem volt. Ki-ki a saj�t guszt�ja szerint v�logathat. Szedtem is kicsi barn�kat, meg foly�s z�ldet, hozz� ny�l�s s�rg�t. Szak�las pedig valamilyen zsemlegomb�c-szer� galacsinokkal piszmogott, azzal p�pozta meg t�ny�rj�t. Az egyszer haszn�latos t�lc�kat a p�nzt�rn�l megm�rt�k �s s�lyuk alapj�n kellett fizetn�nk, f�ggetlen�l azok tartalm�t�l. Mint alapopci�, minden t�lc�hoz j�r egy adag, forr� rizs, ami a bels� terem – mely egyben �tterem is – h�ts� fal�n�l emelt padokon �ll� autokl�vszer� z�rt ed�nyekben volt hozz�f�rhet�, ki-ki maga mer�tett bel�le, de m�r k�tetlen mennyis�get, �s csukta le a fedelet, nehogy kih�lj�n.

Azt�n az igazi k�naias �tkez�s. Ezt a t�pl�lkoz�si form�t, vagyis a k�t ev�p�lc�val val� ev�st nem gyakoroltuk sokszor, de v�g�l egym�st meg�r�k�tett�k kamer�mmal, hogy �me, mit tud piszmogni k�t, k�nai �telen h�zott eur�pai.